Az aktuális hibrid-sláger: a sörpezsgő

Szerző: | 2019.11.13 | Hírek

Első ránézésre nem túl sok közös vonás van a sörben és a pezsgőben, hacsak nem az, hogy mindkettőben van alkohol és buborék. Kicsit közelebbről megvizsgálva azonban technológiai oldalról szoros rokonságot fedezhetünk fel a pezsgők és egyes sörök között.

A legegyszerűbb és egyben legrégebbi kapcsolat a sör és a pezsgő között az élesztő. A klasszikus sörélesztőtörzsek ugyanis 4,5–7 százaléknál magasabbra nemigen tudják leerjeszteni a söröket, így ha ennél nagyobb alkoholtartalom elérése a cél – és ehhez a sörcefrében megvan a szükséges mennyiségű erjeszthető cukor is – több lépcsőben szokás erjeszteni, és a második, esetleg harmadik erjesztéshez már többnyire whisky- vagy pezsgőélesztőt használnak.

Ettől a rokonság persze még eléggé távoli marad, de nem is álltak meg itt a sörfőzők. Hosszan érlelt, magas alkoholtartalmú, nagyon komplex sörök esetében bevett szokás a palackos erjesztés, ami azt jelenti, hogy az utolsó erjedés már a palackban történik, amit még több hetes, de inkább több hónapos kondicionálás követ. Ezzel az eljárással csak az az egy bökkenő volt, hogy az élesztő maradványai a palackban maradtak, és nem mindenki számára, pláne nem minden esetben kívánatos az enyhe opálosság, és a pohárba kerülő üledék.

A tömegsörök esetében használt szűrés pedig itt szóba sem jöhet, hiszen azonnal odalenne a hosszú kondicionálás során megszerzett oldott szén-dioxid. S ekkor jött az ötlet – természetesen a belgáknál –, hogy csináljuk ugyanazt, mint a pezsgőkészítők Champagne-ban! És innen már csak egy lépés volt a Bière de Champagne.

A belga Brouwerij Bosteels 2002-ben mutatta be DeuS nevű sörét, aminek címkéjére elsőként írták a Bière de Champagne típusmegjelölést. (Zárójelben megjegyezve, nagyjából utolsóként is, mivel az elnevezés azonnal kiütötte a biztosítékot a francia pezsgőkészítőknél, de az uniós névjegyoltalmi bizottságnál is, ezért a belgák gyorsan visszakoztak, és azóta a Brut des Flandresmegnevezést használják. Más sörfőzők pedig a bière brutmegjelölésnél maradtak a hasonló söreiknél.)

A Bosteels mindenesetre mindent kihozott, amit a típusból kihozhatott. A DeuS-t Belgiumban főzik, ahol az első erjedést követően tirázslikőrt és pezsgőélesztőt adnak a sörhöz, majd tartálykocsikban Franciaországba, Champagne régióba szállítják, ahol Épernay közelében palackokba fejtik, és további három-négy hétig erjesztik. Ezt követően nagyjából egy évig pezsgőpincében érlelik, majd a pezsgőkészítésnél megszokott módon rázóállványra helyezik, 12–14 nap alatt kupakkal lefelé, függőlegesbe állítják és degorzsálják. Végül drótkengyellel rögzített parafadugóval lezárják. A 11,5% alkoholtartalmú DeuSt pezsgőspohárban szervírozzák, a megbontott palackot pedig jeges vízzel töltött pezsgősvödörbe kell állítani.

A Brouwerij Bosteelsnek azóta több követője is akadt, nem csak Belgiumban, hanem szerte a (fejlett) sörfőző világban. Mára a sörforradalom lendülete kissé szét is feszítette a „klasszikus” bière brut kategóriát, ma már készülnek hordóérlelt sour brutok, és olyanok is, amelyek esetében a másodlagos erjedéshez szükséges cukrot friss must szolgáltatja. Mivel egy éppen alakuló sörtípusról van szó, az eligazodás nem könnyű, de az talán biztos, ha a címkén a Méthode Traditionnellefeliratot is látjuk, akkor az minden különösebb csavartól mentes „sörpezsgő”, ha pedig a MéthodeChampenoise-t, akkor az jó eséllyel még valamelyik champagne-i pincében is megfordult.