A ZAX-sztori

Szerző: | 2020.11.18 | Arcok, Hírek

Megszokhattuk már a gasztronómiában, hogy a pályaelhagyók válnak a legkiemelkedőbb szakemberekké. Most is egy ilyen történet következik, amiben lesznek érdekes állomások és elgondolkodtató ideák.

Hiszen 57 évesen úgy belevágni egy teljesen új szakmába, hogy fél évre rá már két díjat is bezsebeljen a termék, mindenképp egyedi és figyelemre méltó. Varga Zsuzsannát, a ZAX-bonbonok megálmodóját és készítőjét kérdeztük.

Adott az első kérdés. Ki vagy mi a ZAX?

Senki és semmi, egy mozaikszó. Olyan névben kellett gondolkodnunk, ami szlovákul és magyarul is kimondható, de nem jelent egyik nyelvben sem semmit, és még az angolok is kényelmesen el tudják olvasni. A barátainkat kérdeztük meg erről, és rosszabbnál rosszabb ötletek jöttek – nevet. – Amit tudtam, a chocóval kezdődő neveket ki akartam kerülni, mert az borzasztó. Aztán jött a következő akadály, a szabad domain név. Ugyanis nekem az Essence nagyon tetszett volna, de persze foglalt volt. Így sajnos meg kellett hajolnom a choco előtt egészen tavaly nyárig, amikor egyik utazásunk közben Feri állt elő ezzel az ötlettel, és azonnal vevő voltam rá.

Pont ugyanilyen elgondolkodtató, hogy miért vált le valaki egy menő építési vállalkozást egy bonbonériára.

Nagyon régóta szerettem volna váltani… a férjem azért nem annyira, de egy idő után ő is csatlakozott hozzám. Mindig is édesszájú volt az egész család, imádjuk a bonbonokat, és valójában én akkor figyeltem fel erre a területre mint szakmára is, amikor rájöttem, a csokoládékat festeni is lehet. És mivel úgy gondolkodom, ha valaki egyszer már valamit meg tudott valósítani, akkor az megy nekem is, elkezdtem utánanézni, olvasni, és nekiálltam konyhai körülmények között bonbonokat készíteni a családnak és barátoknak. Majd az alapok gyors elsajátítása után elérkeztem a várt festésig. Amíg ecsetes festésről van szó, addig lehetett otthoni konyhában gondolkodni, de fújni senki ne próbáljon meg otthon, ez a legjobb tanács, amit adhatok. Ennek köszönhetően hoztuk létre a komáromi üzemünket, és mivel a fiam is nagyon biztatott, 2019 nyarán végleg váltottam.

Ha jól értem, Zsuzsa egymaga volt maga a vállalkozás.

Igen. 57 éves vagyok, és tudom, ebben a korban már nem igazán szoktak váltani, de az én időm most jött el. Tudtam, ez rengeteg fizikai munkával jár, de azt nem, hogy az én szervezetem ezt bírni fogja-e, mivel előtte nem végeztem ilyen jellegű fizikai munkát. Viszont a gyerekeimtől olyan támogatást kaptam, amilyenre nem is gondoltam, hogy létezik. Nálunk tehát nem az volt, hogy a szülő támogatta a gyereket, hanem fordítva. És ez olyan inspirációt adott és ad nekem a mai napig, hogy szinte nem is érzem, hogy dolgozom.

„57 éves vagyok, és tudom, ebben a korban már nem igazán szoktak váltani, de az én időm most jött el.”

Hogy kezdett neki a tanulásnak?

Teljesen autodidakta módon indultam el online felületeken, online oktatásokon. Majd Budapesten elvégeztem személyesen a Csokoládé Akadémia minden szintjét. Viszont addigra már nagyon jól felkészültem az online világ segítségével, de mivel mi drazsékat is készítünk, oda mindenképp kellett egy olyan oktatás is, amin részt tudok venni. Ugyanis nagyon fontosnak tartottam, hogy természetes módon fényesítsünk, és kevés csokoládét használjunk, hiszen a piemonti mogyorónak és mandulának az ízét mindenképp dominánsnak akartam meghagyni.

Négy hónap alatt pedig eljutott a YouTube-videóktól három nemzetközi díjig is. De mégis hogyan?

Rengeteg munkával – nevet – az alapanyagokból a mai napig a legdrágábbat vesszük, mert nem megy másképp. Valrhonát használunk elsősorban, valamint olasz csokoládékat. Persze teszteltünk más termékeket is, de egyik sem vált be, a minőségből pedig nem vagyok hajlandó engedni, hiszen a mai napig a mogyorót, mandulát mi magunk válogatjuk össze Olaszországban. A festékek is mind olaszok, a legmagasabb minőségből, amit szintén nem tudtunk olcsóbbra cserélni. Ezek kifejezeten drága anyagok, és ne felejtsük el, rengeteg hulladékanyag is termelődik belőlük, főleg fújáskor. Így amikor megkérdezik, miért kerül ilyen sokba egy bonbon, nem tudok mást mondani, minthogy azért, mert 17-18 euróba kerül 25 gr festék.

Abszolút kézműves termékről beszélünk tehát.

Pontosan. Egyesével, kézzel állok neki festeni a bonbonforma üregeket. Igen, olyan vagyok, mint a mesében a húsvéti nyúl, aki festegeti a tojásokat – nevet. – Ez családi szinten jól tudott működni, de így, hogy már Komáromban és Budapesten is van egy-egy üzlet, azért kezd egyre nagyobb kihívás lenni minden egyes nap.

Mekkora létszámmal működnek?

Komáromban ma már négyen vagyunk, de tavaly karácsonykor még egyedül voltam. Budapesten 2,5 emberrel dolgozunk. 

A kis létszámú termelés mellett figyelembe tudják venni a gasztrotrendeket, a regionalitást és a szezonalitást?

A bonbonnál ugyebár a nyár kiesik, mert a csoki nem bírja a nagy meleget, így a szezonalitásnak ezt a részét mi soha nem tudjuk figyelni, pedig itthon ilyenkor terem a legtöbb gyümölcs. Nekünk a karácsony a csúcsidőszak még akkor is, ha nem készítünk szaloncukrot, valamint a húsvét és az anyák napja. Nálunk így kell nézni a szezont. Ha pedig a trendeket nézem, jelenleg 22 féle ízű bonbonunk van, és még 2-3 fajtát szeretnék, de azokat inkább limited edition formában. Alkoholos termékek közül pedig egyedül pezsgős bonbonunk van, amiben természetesen Taittinger champagne-t használunk, mivel az üzletünk másik fő lába erre a brandre épül, ugyanis a Bor és máson kívül nálunk kapható meg egyedül egy helyen a Taittinger minden terméke.

Honnan jött az ötlet a Taittinger-ra és magára a champagne-értékesítésre?

A férjemtől. Ő nagy champagne- és bonbonfogyasztó, így jött a pezsgős bonbonunk is, de maga a champagne is, sőt konkrétan a Taittinger is. Olyan brandet szerettünk volna forgalmazni, ami nem evidens, hogy mindenhol megkapható.

Zöldségekben gondolkodnak?

Persze. Ahogy sok más dologban is. Előkerült már például a chili is, de az olyan, mint a pálinkás bonbon. Rengeteg fajta van belőle, nem fogjuk a sokadik változatot elkészíteni egyikből sem. Egyedi dolgokat kell kitalálni, amit nem kell, hogy mindenki szeressen, de mindenképp kivételesnek kell lennie.

Ahogy elhallgatom Zsuzsát, a csúcsra lőttek a ZAX-szal. Miért épp Magyarországon nyitottak üzletet?

Szlovákiában élünk, és közel áll hozzánk Budapest, mert magyarok vagyunk. El kellett döntenünk, hogy Pozsony vagy Budapest legyen a következő állomás, és első lépésnek Budapestet választottuk, amit majd Pozsony követ. De nem szeretnék túl sok üzletet. Van olyan terméklistánk, amivel meg tudunk jelenni más boltokban is, ahol bár a bonbonok skálája be fog szűkülni, de meg fogunk tudni jelenni egy-két termékkel. És ez is nagyon fontos. 

Mire készülnek jelen pillanatban?

A karácsonyra elsősorban. Csomagokkal meglévő termékekből, de ha kell, megvalósítunk egyéni kéréseket is addig a szintig, amíg ki tudjuk elégíteni az igényeket.

Úgy érzi, van olyan kérés, ami esetleg meghaladja az Ön képességét az elmondottak után?

Nem tudom, biztos tudnak olyat kérni, amire én sem vagyok képes – nevet. – A családom például képes erre. Elmegyek bevásárolni, tele pakolom a hűtőt, a fiam kinyitja az ajtót és három másodpercen belül tud olyat kérni, amit nem vettem… 

Gondolom, a bonbonoknál nincs túl sok problémakezelés. Van már signature termékük?

Az ezüstérmes bonbonunk a passiógyümölcsös lett még úgy is, hogy ez az íz azért eléggé megosztó, még ha a vevők nagy része szereti is. A sós karamellünk pedig bronzérmet kapott, de a vásárlóink közül nagyon sokan szeretik a kókuszost, bármilyen érdekes is. Szóval keressük még a signature termékünket mi is. De ha már a problémáknál tartunk, ami például nem tetszik a vevőknek, az a pasztellszínű bonbon, úgyhogy egészen biztos, hogy a fő termékünk élénk színű lesz – nevet.

 

Kiemelt kép: Zax PR