Winkler Nórával beszélgettünk.
Sok oldalról ismerhettük már meg a gasztronómiában rejlő lehetőségeket. Láttunk már ételeket tökéletesen idomulni ruhakölteményekhez éppúgy, ahogy emlékezetes kiegészítőkként is a design és a belsőépítészet területén. Miért ne társulhatna katalizátorként a képzőművészethez, ha már olyan sok híres festmény ábrázol komplett vacsorákat, vagy tűpontosan kidolgozott alapanyagokat. Winkler Nóra, a legismertebb képzőművészeti szakember, és Krasznai Norbert, a Societé étterem séfje „Art on plate” nevű közös rendezvényükre pont erre vállalkoztak. Nórával beszélgettünk a képzőművészet és gasztronómia közös útjáról és az abban rejlő lehetőségekről.
Nemrég belekezdtél a Societé étterem séfjével egy gasztronómiai programba a képzőművészet mellett.
A gasztronómia nagyon kedves helyenvan az életemben. Szeretek enni, pláne nagy társaságban, és érdekelnek az ételekhez kapcsolódó emlékek, de az evés az egyik, nevezzük ostyának, amit a képzőművészet könnyebb befogadásához használok. Rengeteg tanulság, sztori, érzelem van a műalkotásokban, és igazán sok öröm. Viszont a hazai iskolarendszer mostohán bánik velük. Ezért szabadidejükben az emberek első dolga, nem feltétlenül múzeumba menni. Sok tévképzet él, hogy a művészet száraz, bonyolult, ha nem tud valaki eleget róla, élvezhetetlen. Ezért fontos a festményeket olyan élményekkel párosítanom, ami közmegegyezésesen élvezetes. Egy jó borokkal kísért vacsora ilyen.
Mennyire vagy bátor ebben a párosításban?
Nagyon! Még csak épült a Societé, mikor már beszéltünk kooperációkról. Többféle ötletem van, ez a program nagyon megragadta a műgyűjtő tulajdonos fantáziáját. Engem is mindig érdekelt olyan közeget megnyerni a kultúrának, akit más egyelőre jobban érdekel – legyen az a munkája, borok, design, divat, evés – de ha ezeket művészeten át közelítjük, felkelthető az érdeklődése. Jó volt az első találkozás a séffel; mutattam a választott képeket, és láttam, szórakoztatja, hogy ilyen méretű, humorú, jellegű gasztro művek egyáltalán léteznek. Akkor éreztem, működni fog ez a program.
A képzőművészetben rengeteg étellel, alapanyaggal kapcsolatos festmény van. Mi volt a kiindulási koncepciód?
Gazdag válogatással készültem, ismert klasszikusokkal és váratlanabb maiakkal, konkrét ételábrázolásokkal és asszociatívabbakkal. A séf fejével gondolkodva erős színekre vagy motívumokra is rámentem, amelyek beindíthatják a fantáziáját. és Norbi is hozott ötleteket és kedvenc alapanyagokat, utána csak ezeket kellett finomhangolni. Érdekes volt néznem, hogy hat rá, ami evidens, egy gyümölcs csendélet, és mellette egy kortárs mű, szomorkodó, emberméretű fagyik. És persze gondolkodom a vendégek fejével is, akik szintén több klasszikust ismerhetnek, ezért indulunk Székely Bertalan, Szinyei, Manet felől, aztán jöhetnek meghökkentőbb darabok. Norbi jó tesztalany, azt ő rácsodálkozását érdemes reprodukálnom.
Mondtad, hogy Norbinak volt kedvenc alapanyag kérése. Neked volt favorizált képed?
A citromos képek sorozata – és elmesélni a közönségnek, miért van annyi letekeredő héjú, hámozott citrom a 17. századi gyönyörű asztalképeken, mit szimbolizálnak, hogy egy ilyen asztalon amúgy is minden tárgy egy kód, rejtett üzenetekkel. És behozni, hogy válaszol erre a hagyományra frappánsan a popart, Roy Lichtenstein képpel. Mutattam két híres festményt 100 év különbséggel, egy frissensült, guszta brióst ábrázolnak: látni, hogyan változik a stílus, ami a mából csak klasszikus, azok között óriási festészeti forradalmak játszódtak le. Rengeteg történet van ezekben egy korról, életérzésről, életmód vágyakról. Ezekre felhúzhatnánk féléves kurzusokat, nekem két fogás közti időm van megmutatni, felvillantani, átadni egy amúgy bonyolultabb tartalmat. Élvezem ezt is, mint kihívást. Cél, hogy élvezzük az estét, az ételeket, de megmaradjon, hogy közben izgalmas világok nyíltak ki.
Adódik a kérdés, Winkler Nóra hogy főz otthon? Szabályt követően, mint a képeken? Van képzőművészet a főzésedben?
Engem a tálalás, a színek, a formák teljesen le tudnak kötni. Inkább érzékek, mint koncepció mentén haladok a piacon – nevet -, ha valami gyönyörű, akkor is jön, ha még nincs ötletem, mi lesz vele, csak legyen közel hozzám. Szeretek főzni, sok zöldségeket, egyszerűbb fogásokat, bár ez is változik, mert sokáig szentül hittem, hogy az olasz, sűrű szószos paradicsomos húsgombóc megugorhatatlanul összetett, mígnem az anyósom elmondta, hogy csinálja, és pikk-pakk istenire sikerült nekem is – nevet -. Szeretek éttermekben mindenféle konyhát kipróbálni, de a fine dining, vagy a molekuláris gasztronómia nem az, amit keresek. Egyrészt elfáradok a tizenöt fogásos vacsoráktól, és persze érdekes, amikor egy tálról kitalálhatatlan milyen alapanyagokból áll, de nem ez az én világom. Egy Ferran Adriá cikket olvastam nemrég, amiből kiderült, a világ egyik legszofisztikáltabb séfje azon harcol, hogy a főzés alapjainak oktatása része legyen az iskolai órarendnek. Ez csodálatos, számomra ez a gasztronómia egyik lényege, hogy értsd, amit eszel, tudd, hogy a választásaid, a főzési módszereid a legszorosabban függnek össze az életminőségeddel, egészségeddel, óriási nyeremény, ha megtanulsz jó ételeket elkészíteni.
Van személyes kedvenc vacsoraélményed?
Sok! Emlékszem, amikor először ettem a Tantiban Pesti István citromtortáját, teljesen odavoltam a tálalástól, azt éreztem ott is, ez a fajta anyaghasználat, aprólékosság, ami ilyen kreatívan építkezik, már képzőművészeti karakterű. Másik ’sohanemfelejtem’ vacsoraélményt mondok mellé, egy szardíniai nyaralásunkról. Autóztunk a szigeten, egy városból vissza a partra, a férjem közben keresett vacsorára helyet, és kinézett egy hegyi agriturismot. Csak mentünk, úttalan utakon, kezdett esteledni, lovak jöttek velünk szembe, sehol egy ház, csak a földutak felfele, eltűnt a vétel a telefonomon, úgy éreztem, elhagyjuk a civilizációt, forduljunk inkább vissza. És egyszer csak ott találtuk magunkat a hegyi településen, tele volt a parkoló, csodás kerti lampionok vezettek az étterem teraszára. Leültünk az összeérő olajfák alá, és csak annyit kérdeztek fehér vagy vörösbort kérünk és minden más automatikusan zajlott. Eszméletlen dolgokat hordtak sorban az asztalunkra, színes, rusztikus kerámiatányérokon, amiket, gondolom, a harmadik szomszéd készít. És ők nyilván nem csodálatosan látják, csak praktikus tálnak, ebben élnek ott minden nap a fák alatt, de azért gyönyörűek voltak. Jött paradicsom meglocsolva olívaolajjal. Házisajtok, szárított halak, sült padlizsán, zöldsaláták, húsok, olyan krumpli, hogy nem hiszed el. Házitészta raguval, ravioli spenóttal. Minden saját termés, vagy a család másik ága termeli, a receptek generációktól öröklődtek. Meleg nyári este, csillagos ég, ülsz a fák alatt, és sírni támad kedved. Minden természeti, érzed az isteni jelenlétet. Legjobban ezt a gasztronómiát szeretem, ha annyira jók az alapanyagok, hogy az egyszerűségüktől lesz kiváló.
Minden érzékszervre igyekszel hatni éppúgy, ahogy azt te megélted Szardínián?
Szívesen képviselem, hogy az egyszerű nagyszerű is lehet. Az első mű a kenyérrel és a vajjal foglalkozik. Ezek egy vacsora kapudrogjai csak; jójó, de mi jön még? Ezért megmutattam, Dali és Magritte képein a kenyér micsoda sztár. Volt, hogy egy alapanyagot vicces képekkel illusztráltam, mert az emberek sokszor hiszik, hogy a művek nézése mindig magasztos, ünnepi – de nem. Tárlatvezetéseken is mindig mondom a közönségnek, csak mert híres festőt nézünk, nem kell kikapcsolni a józan eszüket és szemüket, egy sztárművésznek is lehetett rossz napja, becsúszhat hiba mindenkinél, ilyen az élet. Ezért rakok hát ezekbe az estekbe vicces képeket is, a képzőművészet sokszínűségében a nevetésnek is helye van.
Mit éreztél az első vacsora után, mennyire sikerült mindezt átadnod a gasztronómia segítségével?
Körbejártam az asztaltársaságokat a desszert után megkérdezni, élvezték-e az estét. Remélem ételkapcsolás nélkül is mennek majd múzeumba – velem, vagy nélkülem – mert a válaszaikból az jött vissza, átélték, hogy ez szórakoztató. Ha így van, boldog vagyok.
Melyiket látod így az első vacsoraest után könnyebbnek? Ételhez festményt, vagy festményhez ételt keresni?
Egyformán könnyű, a keresgélés is élvezet, végtelen a tárház. Én is rátalálok új képekre, viszont vannak, amelyeket ismételek a következő alkalmon is majd, mert nagyon jók egy-egy gondolathoz.
Lesz tehát második est?
Mindenképp. Most volt egy nagyobb pihenőnk karácsonykor, de hamarosan leülünk megbeszélni az első vacsora kedvenceit, és elindul a következő megtervezése.
Van már ötleted?
Fontosak számomra az adott évszakban termő növények és az ünnepek, ezt szeretném összefűzni. Valentin nap közeledtével érdekel, milyen afrodiziákumokat tudunk az asztalra tenni, és hogy jelenik meg a szeretetet, a szerelem, a vágy képeken. Sok szexus van festményen, tányérokon egyaránt, az ötvözésük nagyon érdekes estét eredményezhet.
