„A legfőbb célom, hogy önmagamnak bebizonyítsam, képes vagyok magamat túlszárnyalni”
205 ponttal lemaradva Veres István, a Babel séfjétől, és 54 ponttal megelőzve Haraszti Zsoltot (Société), Kelemen Roland második lett a Bocuse d’Or nemzetközi szakácsverseny magyarországi döntőjében. A legjobb halételnek járó díjat és a S.Pellegrino Fenntarthatósági különdíját is elnyerő hajdúszoboszlói Hunguest Hotel Aqua-Sol konyhafőnökét kérdeztük többek között arról, hogy milyen Michelin-csillagos séfekkel versenyezi, hogyan jelenik meg a szállodai munkájában a Bocuse szellemiség, és kiderült, mi lenne az az étel, amit mindenképpen kínálna, ha saját étterme lenne.
Megvolt már a gőzkiengedés?
Még nem sikerült megünnepelni az eredményt, mivel a Bocuse óta folyamatosan dolgoznom kellett, hiszen a munka nem áll meg. Reményeim szerint pár nap múlva lesz majd lehetőségem bepótolni. A vendégek szintén értesültek a verseny eredményéről, és ezek alatt a külföldieket is értem, akik kihívnak beszélgetni az asztalukhoz, illetve közös fotót kérnek. De az is előfordult már, hogy levélben kértek dedikált fényképet.
Biztos emlékszel rá, mi futott át a fejeden, amikor kihirdették az eredményt?
Nagyon meglepődtem, vegyes érzelmek kavarogtam bennem. Nagyon erős mezőny jött össze, nem számítottam dobogós helyezésre. Amikor kimentem az eredményhirdetésre, meg voltam elégedve a teljesítményünkkel, mivel kihoztuk magunkból a 150 százalékot. Hatalmas megtiszteltetésnek éltem meg, hogy Ørjan Johannessen-tőlés Odd Ivar Solvold-tólvehettem át a díjat. Elképesztően boldog voltam, mikor kimondta a nevem Ørjan.
És pár nap munkában töltött idő után, hogyan érlelődött mindez?
Alapvetően nem változott meg semmi. Még mindig alig hiszem el, hogy sikerült, de nagyon boldog vagyok, hogy ilyen eredményt sikerült produkálni.
Gasztronómiai Világbajnokság (Luxemburg), Szakács Olimpia (Erfurt) – korábbi versenyállomásaid mind-mind második helyet hoztak.
Egyáltalán nem dühít, rendkívül büszke vagyok az eredményeimre, és hálás vagyok mindenkinek. Így tudom, hogy mindig van hova fejlődnöm, és megújulnom.
Milyen kompetenciák meglététét érzékeled magadban, melyek fontosak a sikeres szerepléshez?
Versenyző személyiség vagyok. Az ehhez szükséges kitartás, erő, és önuralom mind megvan bennem, ami megadja a kezdő lökést a győzelem felé. Innentől már csak a cél lebeg a szemem előtt, hogy minél jobb eredményt érjek el az egyes versenyeken. A legfőbb célom, hogy önmagamnak bebizonyítsam, képes vagyok magamat túlszárnyalni.
Hol érnek össze ezek a versenyek a Bocuse-el és hol válnak el?
Számomra a legfőbb különbséget az jelenti, hogy az imént felsorolt versenyeken a hidegkonyhai részen indultam el, míg a Bocuse d’Or volt az első komoly melegkonyhás megmérettetésem. A legnagyobb különbségeket Vomberg Frigyes mutatta meg, és segített áthidalni a felmerülő problémákat. Többek között ilyen volt az időrendiség, hogy hogyan osszunk be minden másodpercet, a tökéletes konyhai munka, illetve, hogy hogyan érjük el kifogástalan ízeket. Ezeket próbáltam lehetőség szerint hibátlanra fejleszteni, hogy a lehető legjobb tányért tálaljuk ki, és mindeközben igyekezzünk a lehető legjobb konyhai munkát végezni. Nekünk erről szól a Bocuse d’Or. Nem szabad elvesztened a fejed, ha beüt a krach, gyorsan kell reagálni, és meg kell oldani a problémát. A hidegkonyhás versenyeken inkább az a lényeg, hogy az étel megjelenésében legyen tökéletes.
A Bocuse-ön való szereplés sok-sok séf álma. Neked ez mennyire volt mozgatórugód?
Évek óta figyelemmel kísérem a Bocuse d’Or-t. Régi nagy álmom, hogy Magyarországot képviselhessem a versenyen. A személyes kedvenceim a norvég-, dán-, és svéd versenyzők munkái, mint Ørjan Johanessen, és Sebastian Gibrand. Persze nem csak északi országokból tudok olyan Bocuse versenyzőt mondani, akire felnézek. Ilyen Mario Garcia, Daniel Humm, és Heiko Nieder. Az északi országok szerintem azért sikeresebbek, mert megfelelő alapanyagokkal dolgoznak, kiváló önuralommal, és precizitással. Illetve remek felkészítő csapatuk van.
Az interjú folytatása a Vendéglátás Magazin márciusi számában lesz majd olvasható.
