Nem mindennapi örömünnepnek lehetett tanúja társlapunk, a turizmus.com munkatársa, amikor – szinte egyedüli kívülállóként – belecsöppent az egykori Forum Hotel (jelenlegi InterContinental Budapest) legendás Bécsi Kávéháza hajdanvolt dolgozóinak találkozójába.
Kacagás, összeborulások, ölelkezések, később könnyek és tapsvihar – így örültek egymásnak január 20-án, az InterContinental Budapest báltermében a 24 éve bezárt legendás Bécsi Kávéház egykori munkatársai. A találkozó megálmodója és főszervezője P. Mihalecz Tímea jelenleg a Cityrama utazási iroda sales representative kollégája, de ezt megelőzően mintegy két évtizedet töltött el a hazai szállodaiparban, s a szakmai életét meghatározó legfontosabb öt évet az egykori Forum Hotelben található Bécsi Kávéházban töltötte. Mint az est háziasszonya, köszöntő beszédében elmondta, a találkozó megszervezésével régóta dédelgetett álma vált valóra, és amikor a Volt egyszer egy Bécsi Kávéház Messenger-csoportot létrehozta, több korábbi munkatársát is sikerült belelkesítenie.
P. Mihalecz Tímea köszönti a Bécsi Kávéház hajdani munkatársait | Fotó: Boros Bence
A találkozó jelentőségéhez tudni kell néhány tényt: A Bécsi Kávéház 1981. december 1-jén nyitotta meg kapuit, de sajnos 2000. december 31-én bezárták, mondván nem illik az akkor már InterContinetal névre hallgató szálloda portfóliójába, ráadásul veszteséggel működik. A közel 20 év működés alatt – mindvégig Gullner Magdi szakmai vezetésével – több generáció is megfordult a „Bécsi” pultja mögött, és több felszolgáló kisasszony és cukrász emelte kiváló szakmai hozzáértéssel még magasabb színvonalra az önmagában is patinás és színvonalas Kávéház minőségét.
De térjünk vissza a különleges rendezvényhez, amelynek háziasszonya kiemelte, hogy a Bécsi Kávéházban tanult fontos szakmai és emberi tapasztalatokat az élete további területein, munkáiban is nagy mértékben, hasznosan tudta alkalmazni, és mind a mai napig alkalmazza. Mint mondta, megtanulták, hogy kell dolgozni keményen és mosolyogva, s úgy érzi a „Bécsi” dolgozóinak titka abban rejlik, hogy összeszokott, szabályt követő, fegyelmezett csapat voltak, és alázattal szerették azt, amit csináltak. Amikor pedig P. Mihalecz Tímea feltette azt a kérdést, hogy álmodik-e még valaki a „Bécsivel”, számos kéz lendült egyből a magasba. A háziasszony Gullner Magdi örökbecsű jó tanácsával zárta gondolatait, s mint elmondta, ezekre az évek múltával is sokszor emlékezik vissza: „Ha kimész a pályára, gondold azt, hogy egy színpadon állsz, és te vagy a főszereplő. Bármi történjék is a színpadon, mosolyogj mindig! Egy mosollyal minden problémát meg lehet oldani.”
Balról jobbra: Járosi Gabriella, Sándor Zsuzsanna és Gullner Magdi | Fotó: Szilvay Zsigmond
E bevezető után két régi vezető kapott szót az est folyamán, amelyet vacsora, beszélgetések, a „Bécsi”-relikviákból összeállított mini kiállítás és számos album megtekintése, majd pedig egy igazi meglepetés követett. Gullner Magdi első körben arról beszélt, miért is zárták be valójában a „Bécsit”, úgy érzi, közel negyed század után ideje – legalább egymás között – őszintén lerántani a leplet erről, a vendégeket és dolgozókat egyaránt lesújtóan érintő kérdésről. Előadása komoly volt, de mégis nagyon vidám hangvételű, és persze kiderült az is, miért zárták be „mindenki kedvencét”, elhangoztak olyan „belső használatú” vicces szavak, kifejezések is, mint például a „cipész”, vagy „bélás a blokk alá”, de ezeknek kifejtésére most nincs alkalom, meghagyjuk a „Bécsi” munkatársainak, akik 24 év után fél szavakból is megértik egymást. De azért a törzsvendégek sokszor elhangzott szólását, miszerint „kinek volt az a hülye ötlete, hogy megszüntessék a Bécsi Kávéházat”, érdemes megemlíteni, hiszen ez is csaknem legendává vált.
Megtelt a hotel bálterme a Bécsi Kávézó hajdani dolgozóival | Fotó: Boros Bence
Gullner Magdi visszaemlékezése során kiemelte a szálloda első igazgatóját, Niklai Ákost (aki, bár nem tudott eljönni az ünneplésre, de Ausztráliából küldte üdvözletét), továbbá méltatta Mészáros Zoltán cukrász érdemeit is, aki az akkor uralkodó vajkrém helyett a lágyabb tejszínkrémet hozta be a Kávéház életébe. Beszéde végén nevezetes eseményeket sorolt fel a „Bécsi” két évtizedes fennállásából, felidézte az indulás éveit, a jelentős napot, amikor 1986-ban, az ötéves születésnapra új vitrint kapott a kávéház, azt is, amikor az osztrák kávéházak szövetségének rangos kitüntetését is elnyerték (amit addig soha nem kapott külföldi kávéház!). Egészen a 2000. január 2-i búcsúzó „morzsapartiig” idézte fel a legendás cukrászda víg napjait és világhírű vendégeit a nemrég elhunyt Henry Kissingertől az édesszájú Placido Domingóig. Zárásul pedig ezt mondta: „A mosoly, a kedvesség, az udvariasság, a becsületes munka mindig kifizetődő, erre bizonyíték az a sok kolléga, akik most eljöttek ünnepelni.”
A Bergmann Cukrászda ajándéka az ízletes Eszterházi-torta | Fotó: Boros Bence
Ezután a szakma nagy öregje, Meskál Tibor kapott szót, aki öt évig volt a Forum Hotel éttermi igazgatója. Meghatott előadásában nem félt megmutatni elérzékenyülését, amikor a „fénykorról” mesélt. Ő is felsorolt számos híres törzsvendéget, köztük a legendás Zsütit, vagyis G. Dénes Györgyöt, a dalszövegírót, zeneszerzőt; és nem győzte hangsúlyozni, a „Bécsi” fogalom volt, amit mindenki szeretett. Meskál Tibor is ott volt a fájdalmas bezárásnál, s mint mondta, „hiába ment ez a csodálatos Bécsi Kávéház tokkal vonóval a Rózsadombra, nem sokáig élte már ugyanazt az életet”. Kiemelte a Madarász Sándor vezette cukrászműhely munkáját, ahonnan marcipánművészek, nemzetközi versenyek díjazottjai kerültek ki, és ugyancsak megilletődve emlékezett meg a néhány éve elhunyt Bergmann Ernőről, a híres füredi aranykoszorús cukrászmesterről, aki nem máshová, mint egyenesen a Bécsi Kávéházba küldte lányát cukrászatot tanulni, „mert ott tanulja meg igazán, hogy kell az emberekkel bánni, és az egész mesterséget csinálni”.
A rendezvényen ott voltak Bergmann Ernő lányai, Ágnes és Mária is, akik az est fénypontját, egyben záróakkordját szolgáltatták. Az alkalomra elkészített Eszterházi-torta a Bécsi Kávéház jól ismert „köntösében” gurult be a bálterembe csillagszóró kíséretében. Ráadásul az erre az alkalomra felújított zsúrkocsi, amin a tortát betolták, az első naptól ott volt a „Bécsiben”, így tehát ő is sokat látott, régi „kollégaként” vette ki részét az ünneplésből.
A vidám „keménymag” búcsúfotója | Fotó: Boros Bence
Azt esten olyan világot látott szakemberek is jelen voltak, mint Mihályi László mestercukrász, akinek szintén a „Bécsiből” indult a pályafutása, és szakmai elhivatottsága egészen a lyoni cukrász-világbajnokság 2009-es döntőéig repítette. Jelenleg a váci Mihályi Patisserie tulajdonos-ügyvezetője, műhelye zsinórban negyedszer nyerte el az Év Cukrászdája díjat.
S hogy a találkozóról senki ne távozzon az emlékeken kívül üres kézzel, a Bécsi Kávéház emblémájával ellátott, s a nevezetes évszámokat viselő mézeskalács szív (Szilárd Barbara keze munkája) volt a vendégek ajándéka, míg a hajdani kávéházi hangulatot Nyári Gyula zongorista varázsolta a terem falai közé. Az eseményről Petrohán Kristóf készített videót, amelyet minden „Bécsis” kollégához eljuttatnak.
A Bécsi Kávézó emblémájával díszített mézeskalács szív volt a vendégek ajándéka | Fotó: Vajk Brigitta/Turizmus.com
__________________________________________
Forrás: turizmus.com
