Az öntörvényűség dicsérete

Szerző: | 2021.08.25 | Hírek, Italsor

A Szent György-hegyen található 2HA szőlőbirtok történetének fontos momentuma, hogy gyakorlatilag magát írta meg: Török Csaba, a tulajdonos először a vidék hangulatába szeretett bele, majd szenvedélyes kísérletezőként, lépésről lépésre haladva teremtette meg a maga mediterrán borbirodalmát, ahol a toszkán szőlőtőkék mellett évszázados olajfák árnyékában is hűsölhetünk.

A 2HA létrehozása előtt mivel foglalkozott?  

Közgazdász vagyok, közvetlenül a Szent György-hegyi kaland előtt egy bevásárlóközpontokat építő cég társtulajdonosa voltam – ez tette lehetővé, hogy a borászat támogatások és banki hitelek nélkül valósulhasson meg,és elmondhatom, hogy ez az immár 18 éves működés során is így maradt. Fontos momentuma a történetnek, hogy nem terveztem szőlészettel, borászattal foglalkozni. Sokat jártam erre lovagolni, beszippantott a 2002-ben még érintetlen hegy hangulata, és szerettem volna gyökeret verni a környéken: felépíteni egy házat, ahova visszajárhatok. Szinte látatlanban vettem meg a birtok alapját képező 2 hektárnyi területet, melyen szükségképpen szőlő is volt: olaszrizling, szürkebarát és rajnai rizling. A pincészetnek is otthont adó épület újonnan készült, de a környék építészeti hagyományainak megfelelő stílusban – 2003-ban kezdtük, 2004-ben vehettük birtokba.

Mikor alakult a borászat?

Én 2003 május elsejétől számolom, mert akkor telepítettük ez első saját tőkéket. Eredetileg két hordó bort akartam készíteni, csak saját fogyasztásra: egy vöröset és egy fehéret. Borszerető emberként sokat jártam Toszkánába, és a fejembe vettem, hogy a saját telepítésem az ott őshonos sangoviese szőlő lesz. 300 darab Toszkánából érkezett tőkével kezdtük, ez pont egy hordóra lett volna elég – a többi már történelem: az első 300 tövet még sok ezer követte. Megszületett a sangoviese kísérleti ültetvény, de 10 évre volt szükség, hogy ez a szőlőfajta bekerüljön az országos fajtajegyzékbe. A belőle készülő bor Tabunello néven kerül forgalomba.

Volt valamilyen előképzettsége vagy szakmai tanácsadója?

Egy apámtól kapott kiskerti szőlészeti kiadvánnyal kezdtem az önképzést, de elkapott a gépszíj, és elolvastam a komplett irodalmat, ami Magyarországon elérhető volt. Ezt követték a külföldi kiadványok, majd az olasz ismerősök segítettek a további fejlődésben. Folyamatosan figyelem a külföldi szakirodalmat, igyekszem lekövetni a technológiai változásokat, az időről időre újrafogalmazott alapelveket. Évek óta van egy állandó konzulensem Alfredo Tocchini személyében, aki ellátogat a hegyre évente kétszer, és együtt végigkóstoljuk a tételeket.

A birtok története egy következetes, lassú építkezés sok kísérletezéssel és élethosszig tartó tanulással – és nem kevés buktatóval, de abból is tanul az ember. Az első évben 50 liter bor készült, aztán 100,  mindig egy kicsivel több: a kis lépték jó hátteret adott a tanuláshoz és a kísérletezéshez, a folyamatos újratervezéshez. A tudatos fejlődésben hiszek, ebben a történetben együtt érett meg a borász és a bor – a tapasztalatokat hasznosítva sikerült évről évre jobb és nagyobb mennyiségű bort csinálni.

Milyen megfontolásból döntött a sangoviese telepítése mellett?

Nagyon szeretem Toszkánát és az olasz borokat – ez az íz egészen más, mint a Magyarországon elterjedt francia fajták vörösborai. Itt, a Szent György-hegy déli lejtőin, a víztükörről visszaverődő napsütésben, a vulkanikus talajon pont olyan jól érzi magát ez a szőlő, mint Olaszországban. Egyébként az 1875-ben kezdődő filoxéravészt megelőzően a Balaton-felvidék jellemzően kék szőlőfajtáknak adott otthont, és az elmúlt két évtizedben rajtam kívül mások is vállalkoztak azok visszatelepítésére. A sangoviese mellett merlot, cabernet franc és a shiraz és autochton magyar fajták is teremnek a birtokon.

Most hány hektár a két hektár?

Pont 2×2: a birtok ma már több, különálló területből áll, de mindegyik a hegy déli oldalán, a legjobb fekvésekben található. A termés kézi szüret után érkezik a pincébe. Szigorú terméskorlátozással dolgozunk, átlagosan két tőkéből lesz egy üveg bor. Minden borunk hordós érlelésű és a természetesség jegyében készül, kerülünk minden olyan felesleges beavatkozást, mely a bor eredeti aromagazdagságát csökkentheti. Mára a fajtaösszetétel is állandó: a fent említett vörösökön kívül még olaszrizling és pinot gris kerül a palackokba.

Hogy fogadta a szakma és a közönség a Szent György-hegyi vörösbort?

A szaksajtóról elmondhatjuk, hogy lelkesen. A borász szakmának időre volt szüksége hozzá.

Változott-e a borcímkék és a pincészet arculata az indulás óta?

A fajtaösszetétel mellett az állandó arculati elemekhez is ragaszkodunk: ez a minimalista megjelenés 2005-ben még sokkal szokatlanabb volt, kaptunk érte hideget-meleget, de sokaknál sikert aratott már a kezdeteknél. Azóta utolért bennünket a közízlés, már nem számít formabontónak.

Az olajfákat mikor és milyen megfontolásból telepítette? Mi a célja vele?

Ez egyelőre szerelemprojekt, és nagy valószínűséggel az is marad. A mediterráneumban mindennapos látvány a szőlőültetvények mellé ültetett olajliget – velük ellentétben nálam az olajnak vagy az eltett olívabogyónak csak reklámértéke van. A birtokon lehet majd vásárolni belőle a borok mellé, illetve azoknak az éttermeknek szeretnék adni, akik a boraimat kínálják.

Egyelőre néhány tucat olajfát ültettünk, de ezek között van több százéves példány is – ők is otthon érzik magukat a Szent György-hegyen.

Tavaly szüreteltünk először, igaz, közösségi jelleggel, kézzel és a házilagos módszerekkel összesen 3 liter olaj készült. Az idén – ha nem szól újra közbe a járvány – jobb eredményt érhetünk el. Akkor sajnos nem jutott el a termés abba a horvát olívamalomba, akikkel előzetesen megállapodtam a feldolgozásról.

Van vendéglátás a birtokon?

Nincs és nem is lesz. Borászat vagyunk, kóstolókat tartunk, előzetes bejelentkezés alapján. A vendéglátás más jellegű odafigyelést, fejlesztést igényel. Mi maradunk a bornál.