Néhány lapszámmal ezelőtt írtunk a magyar kisüzemi sörök nemzetközi sörversenyeken elért sikereiről. Egy arany, ezüst vagy bronz diploma ugyan örömteli dolog, de igazi értéke akkor van, ha a mögötte álló sör el is érhető a fogyasztók számára, és nem csak itthon, hanem más országokban is. A sörexport azonban egyfajta misszió is, a magyar kraftsör meg- és elismertetésének missziója, amiről Soós Olivérrel, a Hudi Hudi kft. tulajdonosával beszélgettünk.

Cégetek nem rég óta van jelen a hazai sörpiacon, mit lehet róla tudni?

Körülbelül két éve működünk Magyarországon, és van egy Hudi Hudi cégünk Németországban is. Elsődlegesen brit sörök importjával foglalkozunk, a BrewDog, a Fourpure, a Northen Monk és a St. Peter’s söreit hozzuk például nem csak Magyarországra, hanem Németországba is. Nem titkolt célunk azonban a magyar kraftsörök külföldi piacra juttatása, a Nyugat-Európába irányuló sörexport. Ez igazából mostanában indult, indul be. Ezt elősegítendő hozunk be olyan magas minőségű söröshordókat és palackokat a hazai sörfőzdék számára, amelyek ott már elvárásként szerepelnek.

Ha jól emlékszem, induláskor, elég sokféle sört hoztatok a német Camba Bavariától is. Velük mi a helyzet, megszűnt a kapcsolat?

Nem, ők elvileg vannak, de nagyon nehéz eladni a söreiket, mert amiben a legjobbak, a klasszikus német láger típusokra, a hellesre vagy märzenre – kraft minőségben – nem igazán nyitott a hazai közönség. Igaz, vannak nagyon szép IPA-ik is, de mind nagyon magas alkoholtartalmúak, azokat meg azért nehéz eladni. Így inkább azokra a német főzdékre koncentrálunk, amelyekkel a portfóliónkba tartozó hazai sörfőzdék kollab söröket készítenek.

Érdekes ez az alkoholtartalom. Pár éve szinte minden hazai sörfőzde felfelé tolta, most pedig ennek az ellenkezője tapasztalható. Mi lehet ennek az oka?

Azt hiszem, a sörfőzők felismerték, hogy a kiszolgálóhelyeken, a kocsmákban nem tudják annyival drágábban adni a magas alkoholtartalmú söröket, mint amennyivel kevesebb fogy belőle. Plusz többen is eljutottak a tudás és a technológia olyan fokára, hogy magas alkoholfok nélkül is tudnak testes és ízletes söröket főzni.

A magyar közönségnek azért van egy minimum-elvárása, mert például a RothBeer és a Mad Scientist közös söre, a Welcome Drink a maga 4% alatti alkoholtartalmával szinte teljes elutasításra talált, pedig egy csodálatosan ízletes sör. Kivittük Németországba, ott viszont nagyon szerették.

Importőrként fel lehet-e rajzolni a magyar fogyasztók „sörprofilját”? Mit szeretnek, és mi az, amit elutasítanak?

A hazai fogyasztókat kettéosztanám. Vannak a sörgeekek, és vannak a többiek. Az első csoport tagjai mindent megkóstolnak, nyitottak mindenféle sörre. A második csoportban találni érdeklődőket, és vannak, akik számára még teljesen ismeretlen terület a kraft – ők vannak a legtöbben. Jelenleg még túl kevesen fogyasztanak kraft sört ahhoz, hogy fel lehessen rajzolni egy ilyen profilt. Az IPA mondjuk egy eléggé biztos behúzó szó, a märzen pedig egyelőre teljesen reménytelen.

Beszéljünk akkor az exportról is. Mi kell ahhoz, hogy sikeresen és tartósan exportálhassunk a sör egyik hazájába, Németországba?

A sörexport a szívem egyik csücske. Körülbelül másfél évvel ezelőtt vágtunk bele a projektbe, és ugyan már vittünk ki termékeket, de igazából másfél-két hónapja értünk el a készültségnek arra a fokára, hogy már tényleg exportálhatunk. Ehhez több dolognak is össze kellett állnia itt, Magyarországon: fel kellett készítenünk egy üzemet arra, hogy olyan hordós és palackozott söröket készítsen, amit el tudunk adni Németországban. Rábeszéltem a RothBeer és a HaraPunk formációkat, hogy álljanak össze a Mad Scientist sörfőzdével, és koncentrálják a tőkéiket, egy üzemet fejlesszenek, de az legyen európai színvonalú. Ennek az utolsó lépéseként két hónapja érkezett meg Amerikából egy palackozósor, ami a világon a legjobb, ezt használják a legmenőbb kraft főzdék Amerikában és Nagy-Britanniában is. Ez az ország legmodernebb palackozója. Innen indulhat az export.

Milyen alapon választjátok ki, hogy mely sörök kerülnek exportra?

Alapvetően minden sört szívesen kiviszünk akár csak egy-egy fesztiválra is kóstoltatni, figyelni a visszajelzéseket. Azt azonban tudni kell, hogy a magyar sörnek önmagában nincs értéke. A kinti közönség nem ismeri, ezért nem is keresi. Ezért első körben olyan söröket próbálunk kivinni, amelyek mások, kilógnak a sorból. Egy sima IPA-val nehéz kitűnni, de ott van a Mango Bay, a Tokyo Lemonade vagy a Duke of Budapest, amelyek nagyon eltérnek a többitől, és vannak olyan jó sörök, hogy pozitív megítélést szerezzünk magunknak. Azt, hogy jó úton járunk, bizonyítják az eddigi berlini csapfoglalások, valamint az is, hogy az idei Berlin Beer Week hivatalos megnyitóeseményének 50 söre közé beválogatták a Mad Scientist egyik termékét is, pedig ott a kraftsörök világligájának legjobbjai voltak jelen. Ha pedig már kivívtuk a renomét ezeknek a főzdéknek, vihetjük az átlagosabb söreiket is.

A Mad Scientist főzdéjén kívül készült söröknek van esélyük bekerülni a portfóliótokba?

Természetesen. A legutóbbi Kraft Sörfesztiválon a Főzdeparkban is kóstoltam több, nagyon ígéretes sört. Látok fantáziát még pár sörfőzdében, ha technológiailag megerősödnek, és mennyiséget is tudnak előállítani, számítunk rájuk is.

A sörexportban van egy külön projektetek is, a Duke of Budapest. Mi ennek a sztorija?

A Duke of Budapest a Yeast Wörks söre, egy most nagyon divatos New England IPA, amely a Mad Scientistnél készült. Azért találtuk ki, és azért adtuk neki a Budapest hercege nevet, mert a Budapest név nagyon pozitív kicsengésű Németországban, és úgy általában Nyugat-Európában. Sokan jártak itt, akár pihenni, akár bulizni, és szép emlékeket őriznek a városról. A sör pedig önmagában is nagyon jó, és vele szeretnénk áttörni a falat, bemutatni azt, hogy mi is a magyar kraft.

A Duke of Budapest nem csak egy sör, egy magazint is megjelentetünk mellé angol, német és magyar nyelven, amivel egy közösséget építünk Európában a magyar sörnek.

Nagyon ideális esetben mennyire lehetne feltornázni a magyar kraftsör exportját?

Ezt nagyon nehéz megmondani, mert egy-egy csapfoglalás vagy fesztivál alkalmával ugyan jól fogynak a sörök, mert egyszer mindenki megkóstolja. Még ha jók is a visszajelzések, a kérdés az, hogy a fogyasztók mennyire hajlandók visszatérni, és többször is azt a sört választani. Ez pedig a bottle shopokban dől el. Ehhez viszont az is kell, hogy a hazai főzdék ugyanolyan színvonalon tudjanak palackozni, mint az amerikaiak, a britek vagy akár a németek. Ha ezt sikerül megoldani, a palackozott sörök minőségmegőrzési – nem szavatossági! – idejét meghosszabbítani, akkor akár az éves 200 ezer hektoliteres sörexport sem elképzelhetetlen. Ehhez persze még évek kellenek, és a jelenleginél sokkal több sört kell főzni. Valójában ez még nem is lehetőség, inkább csak cél.

Vétek György