Karácsonykor elment egy példakép: Jakabffy László december 22-én elhunyt.
Temetése 2018. január 12-én pénteken délelőtt 11 órakor lesz a telki temetőben (2089 Telki, Temető utca). Aki szeretne végső búcsút venni, a család kérésére egy szál fehér virággal tegye meg.
A magyar vendéglátás ikonikus alakját több százan gyászolják, hiszen nem csupán aktív éveiben volt sokak mentora, tanítója, iránymutatója, hanem nyugdíjasként sem pihent. Tanácsadóként segítette a hozzá fordulókat, szakmai kapcsolatai továbbra is folyamatosan bővültek, és szívesen látott vendég volt mindenhol. A dicséretekkel, ösztönző szavakkal sosem fukarkodott, szívesen karolt fel tehetségeket, ötleteivel segítette az éttermeket, kritikáit. észrevételeit mindenki komolyan vette.
Pedig gyerekkorában pilóta szeretett volna lenni, ám a szigorú alkalmassági teszt utolsó körében kiesett. Így került tanulóként a Gundelbe, ahol szigorú iskolát kapott, és szívesen emlékezett azon kollegáira, akik anno még Gundel Károllyal együtt dolgozva tanulták meg a szakmát. Vízilabdás hátterének köszönhetően gyorsan magával ragadta a versenyszellem, és azonnal ki akart tűnni. A legendás Rózsa Miklóstól mindösssze 23 évesen kapta meg élete első vezetői beosztását a belvárosi Bajkál étteremben. Innen került Hollandiába, ahonnan visszatérve Niklai Ákos az akkor nyíló Forum Szálló (ma InterContinental Budapest) grilléttermének vezetésére kérte fel. Amikor munkája elismeréseként választhatott a drinkbár és az Alabárdos megújítása között, nem habozott. A várbeli étterem újranyitására szabad kezet kapott, és messzemenően teljesítette az elvárásokat. Közben a HungarHotelsről leválasztott Kárpátia privatizációra való felkészítésével is megbízták, így Draveczky Balázs, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójának segítségével, az egykori eszmeiséget felidézve alakította át az éttermet.
Közben persze legfontosabb feladatának az Alabárdost érezte, ahonnan nem csak a sikerekre, hanem az ott kinevelt szakemberekre – akik közül sokan ma az ország legjobb éttermeiben töltenek be vezető pozíciót – is nagyon büszke volt. Kollegáit mindig családtagként kezelte, együtt ünnepelve a sikereket, anyagi és emberi segítséget adva számukra a nehéz időkben.
Az Alabárdosban töltött húsz év után eladta tulajdonrészét, és úgy tervezte, két évig csak utazni és horgászni fog, hogy bepótolja fel nem használt szabadságait. Fél év után már hiányzott az aktív munka, ezért létrehozta a fiatalos Apetitót a Várban, ám tulajdonrészét két év múlva eladta. A telefonja azonban folyamatosan csörgött, számos régi kollegája kért tőle tanácsot és szakmai segítséget. Így saját tanácsadó céget alapítva segítette számos étterem nyitását és működését.
Aktív részt vállalt a Magyar Vendéglátók Ipartestülete és a Magyar Éttermi Szövetség munkájában, az MVI év végi gáláját is ő koordinálta. Számos elismerést kapott, 2002-ben az Év Vendéglőse lett, az Alabárdost 2004-ben a szakma szavazatai alapján választották meg a legjobb étteremnek a „Magyar Vendéglátás Csillagai” voksoláson. A Pro Turismo-díjat 2013-ban vehette át, emellett a Konyhaművészet Mestere címet is elnyerte, míg a Chaine des Rôtisseurs a fiatal szakácsok továbbképzéséért ismerte el. 2015-ben életművét Gundel Károly-díjjal méltatták.
Hobbija a szakácskönyvek gyűjtése volt, valamint a – hangsúlyozottan sport – horgászat. Otthonosan mozgott a digitális világban, tapasztalatait is szívesen osztotta meg közösségi oldalán.
December 22-én, 68 éves korában távozott közülünk.
