Június 8-án, Gundel János halálának 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avatnak az V. kerületi Akadémia utca 1. számú ház homlokzatán.

Itt működött az István Főherceg Szálloda, a korabeli írók, művészek, tudósok, politikusok törzshelye, amit Gundel János vendéglős bérelt pályafutásának fénykorában, 1889 -1904 között.

Az eseményt megelőzően sajtótájékoztatót tartott május 31-én az avatást koordináló bizottság a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Kovács László, az MVI elnöke azt hangsúlyozta, hogy Gundel Jánost, aki 1876-tól az Ipartársulat elnöke, majd örökös díszelnöke volt, elődjének tekinti a mai Ipartestület is. Személyében az „ősvendéglőst” tisztelik, aki autodidakta módon szerzett tudásával, a szakma minden lépcsőfokát végigjárva jutott el a legmagasabbra: a vendégek és a kollégák szeretete, megbecsülése övezte.

Kiss Imre múzeumigazgató azt emelte ki a Gundel dinasztiaéletéből, hogy mindnyájan külföldön próbáltak szerencsét, és megszerzett tudásukkal itthon teremtettek értéket. Úgy lettek példaképek, hogy a törzsvendégek ragaszkodása kísérte őket a pályán.

Jakabffy László feladata volt az emlékbizottságban, hogy a tábla avatásához szükséges pénzhez adományokat gyűjtsön. Amint elmondta, az első kérő szóra adakoztak vendéglősök, éttermesek, tisztelők, szakmai szervezetek, sehol nem találkozott elutasítással. Az adományozók nevét feltüntető emléklapot mostantól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őrzi. Az esemény kapcsán ő is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a hagyományok nélkül nincs jövő, a nagy elődöket tisztelni kell a szakmában.

A Gundel-életművet a dédunoka, Gundel János vázolta fel a sajtótájékoztatón, onnan kezdve, hogy a 13 éves, Johann-ra keresztelt fiúcska átjött Magyarországra Ansbach-ból, Bajorországból, hogy itt próbáljon szerencsét édesapja halála után. A „gazdasági bevándorló” autodidakta módon tanulta meg a szakmát, öt nyelven beszélt, és annyi mindent alkotott a szakmában, a szakmáért, hogy azt ma felsorolni is nehéz. Az öt generációból azok követték a családi példát, akikben megvolt a lelkesedés és a vonzalom a vendéglátás iránt.

Az Ipartestület szándéka szerint pontosan a 100. születésnapján avatták volna az emléktáblát, ám az engedélyeztetés bürokratikus akadályainak leküzdése hosszabb volt a várnál, több mint 5 hónap alatt sikerült az összes szükséges hozzájárulást beszerezni.

Az emléktáblán ez a szöveg áll: „Ezen emléktáblát állította a magyar vendéglősök nevében és támogatásával,halálának 100. évfordulójára,a Magyar Vendéglátók Ipartestülete, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Gundel család 2016.”