A 19. és 20. században készült ritka felvételek animációjával kelti életre hazánk borkultúráját az Animatiqua és a Magyar Bor Személyesen együttműködésében készített új rövidfilm. „A magyar bor archív filmje” méltó módon állít emléket gazdag borkészítési hagyományainknak, látványos filmtechnikai bravúrokkal megelevenítve régmúlt idők életképeit.
Az „Eltűnt Budapest” videótrilógiát is jegyző Animatiqua és a közösségi bormárkát gondozó Magyar Bor Személyesen csapata szőlészeti-borászati történelmünk fejezeteibe enged bepillantást a rövid videóval, ezzel is tisztelegve a mai magyar borászatot megalapozó elődeink előtt. A digitális illusztrációt és 3D technikát ötvöző, képi és hangeffektekkel élővé tett három perces film hazánkban készült, fekete-fehér archív felvételeket feldolgozva született meg.
„Több mint 700 fotó közül választottuk ki azt a harmincat, amelyek végül bekerültek a filmünkbe. Talán nem gondolnák az emberek, de egy ilyen feladat komoly kutatómunka is egyben. Ezzel az anyagunkkal vállaltan az érzelmekre kívánunk hatni, ezért különös gondossággal választottuk ki a képekből azokat, amelyek beleillettek ebbe a koncepcióba. Minden snittet aprólékosan dolgoztunk át. A fotók digitális változatait rétegekre bontottuk, hogy az egyes elemek önmagukban is mozgathatóak legyenek, illetve külön felvett effekteket is alkalmaztunk. Ezeknek köszönhetően láthatnak a nézők a képeken békésen úszó felhőket, présből, lopóból, kancsóból csordogáló bort, vagy éppen az édes illatra érkezett méheket.” – részletezte Kondacs András, az Animatiqua alapító-cégvezetője.
A részben feliratozott, régi fotók segítenek az ismerős tájak és jelenetek beazonosításában, miközben a zenei aláfestés és a képekből sugárzó harmónia azt sugallja, hogy bár kemény munkával született meg a bor hosszú évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt is, mégis örömöt, büszkeséget jelentett a szőlőt gondozó és bort készítő embernek. Miközben az eszközök, a borkészítés mikéntje sokat változott, a bortermő tájak és a benne élő ember annál kevésbé: a bor nemcsak munkát, hivatást, megélhetést jelent, de örömöt, az alkotás folyamatának és az ízek felfedezésének élvezetét, a közösség és a természettel való együttélés érzését.
