Susánszky Ádámmal, az egyik alapító tulajdonossal ültünk le beszélgetni a Zing sikerének útjáról.

A ZING Burger a magyar streetfoodszcéna egyik, ha nem a legerősebb zászlóshajója. Idén nyílt az első franchise éttermük az Oktogonon, töretlenül haladnak az alapítás óta, és nem úgy tűnik, hogy akár csak egy pillanatra is lankadna az elszánt lelkesedésük. Susánszky Ádámmal, az egyik alapító tulajdonossal ültünk le beszélgetni a sikerük útjáról.

Sokat lehet rólatok olvasni, de ha holnap felhívna valaki mondjuk Lengyelországból, hogy járt az egyik éttermetekben, és fontolgatja, hogy esetleg nyitna Varsóban pár ZING Burgert, hogyan mutatnád be a cégeteket, miket tartanál fontosnak elmondani magatokról?

2013-ban alapítottuk a céget az üzlettársammal, Csanda Eszterrel, és mindenki azt hiszi, hogy öt év alatt milyen látványos siker lett, de Pamela Hilliard Owenst idézve „it takes ten years to become an overnight success”, azaz minden látványosan berobbanó sikersztori mögött van tíz év kitartó munka, és ez nálunk sem volt máshogy. Eszter szakmai múltjából adódóan kiváló szervezési képességeit hozta, valamint kapcsolati tőkéjét, nekem pedig addigra már több éttermi vállalkozásból volt meg a kellő tudásom és tapasztalatom. Amikor belevágtunk, alig ismertük egymást, de szerencsére szakmailag és emberileg is nagyon jól kiegészítjük egymást, és együtt egy jól működő rendszert tudtunk építeni.

Menjünk végig a legjelentősebb mérföldköveken!

Indulásunk évében a legfontosabb az első food truck volt, jókor tudtunk megjelenni itthon az akkor még viszonylag új streetfood-piacon. A következő évben megnyílt az első állandó éttermünk, amiben már egész évben ki tudtuk szolgálni a vendégeinket, és a nyáron jól összeszokott csapatunkat is tudtuk foglalkoztatni. Mérföldkő volt aztán a második truck is, utána pedig az első budai éttermünk. Ezután ment minden a maga útján, egyre több éttermet nyitottunk, ami organikusan hozta magával, hogy egy termelőüzemet hozzunk létre. Idén pedig a legizgalmasabb, hogy megnyílt az első franchise éttermünk.

Miért volt fontos nektek, hogy legyen olyan ZING, amit nem magatok üzemeltettek?

Valójában nagyon régóta készülünk erre, már évekkel ezelőtt elkezdtünk a franchise kézikönyvünkön dolgozni. Én mindig úgy tartottam, hogy a franchise egy magasabb szintű vállalati lét, ami rákényszerít minket arra, hogy a lehető leghatékonyabban és legátláthatóbban működjünk. Mi magunk akárhány egységet el tudunk működtetni bármikor, de ahhoz, hogy ez egy külső partnernek is teljes egységet alkosson, a rendszernek hibátlanul kell működnie.

Ha a működési rendszer ilyen régen készen van, hogy-hogy csak most indultatok el a franchise-zal?

Kezdetben egy olyan rendszert gondoltunk működőképesnek, amiben a potenciális partnereink a márkánk iránti elköteleződésükben teljes üzleteket tudnak vállalni, amihez viszont igazán sok befektetési tőke szükséges. Azt tapasztaltuk, hogy akiknek ez a tőke rendelkezésére áll, azok olyan befektetési lehetőségeket keresnek, ahol a befektetésük passzív jövedelmet fial, azaz ők befektetik a pénzüket, és valaki más üzemelteti a boltot. Mi viszont olyan partnereket keresünk, akik teljes szívükkel és erejükkel jelen tudnak lenni, ők maguk az üzemeltetők és felelnek az éttermükben mindenért. Mostanra alakult ki az az együttműködési modell, amiben a potenciális partnereink 50 000 eurós befektetéssel velünk együtt tulajdonosai lesznek a saját franchise éttermüknek, és az eddigi tapasztalataink és számaink alapján látjuk, hogy ez a befektetés reálisan egy-másfél év alatt meg tud térülni. A fesztiválokon sokan találkoztak az elmúlt évek során a márkánkkal, az ő visszajelzéseik alapján jól látszik, hogy Győrben, Szegeden, Pécsen, Debrecenben vagy Székesfehérváron nagyon örülnének, ha az év minden napján ehetnék a hamburgereinket.

Rákérdezek most kicsit konkrétabban a számaitokra, remélem nem gond. Hogyan alakult a forgalmatok az indulás éve óta? Ha kényelmesebb úgy, akkor mondj csak arányokat.

Azért ezt jól le lehet követni, ezek az adatok nyilvánosak, nem is szoktam titkolni őket. Évről évre el tudtunk érni eddig két-háromszoros forgalomnövekedést az elmúlt öt évben töretlenül. Most már persze lassul a növekedés üteme, ha mondjuk idén két új étteremet nyitunk, akkor nem fogjuk megduplázni a forgalmat, inkább csak húsz százalékkal fog nőni. De nézünk lehetőségeket külföldön is, lehet, hogy az még hoz majd egy ugrást a növekedés ívébe.

Mennyire terveztek előre? Hol van ennek az ívnek a vége?

Tavaly voltunk ötévesek, akkor leültünk és megbeszéltük, ki hogyan látja az elkövetkezendő öt évet. Valójában szerintem azt kell majd eldöntenünk, hogy ezzel a növekedéssel hogyan fogunk lépést tartani. Létrehoztunk egy piaci értéket, és ha holnap elénk áll valaki, hogy megvenné, akkor az az érték vajon mi lenne. Ez persze most még nagyon távol van.

Van az az összeg, amiért eladnátok?

Biztos van, csak az a nagy kérdés, hogy akkor mit csinálunk hétfőn.

Az ilyen mértékű siker nyilván megmutatkozik anyagi értelemben is egy ember életében. Változott a pénzhez való viszonyod?

Nem szoktam szórni a pénzt, akik közelebbről ismernek, nevetni is szoktak, hogy mennyire megnézem az árakat, miközben a minőségből nem engedek. Nem veszem észre magamon, hogy változtak volna a szokásaim, nem járok két szinttel magasabb árfekvésű éttermekbe, vagy sokkal gyakrabban, de persze kényelmesebben tudok anyagi természetű döntéseket hozni.

Van a munkatársaid között olyan, aki ellentmond neked, ha nem ért egyet egy-egy döntéseddel? Ha akad ilyen, azt el tudod fogadni?

Nagyon jó, hogy dolgoznak velünk olyan kollégák, akik már akkor is itt voltak, amikor két truckunk volt, velük együtt nőttünk, és van egy olyan kör, akivel nem hiszem, hogy változott volna a viszonyunk. Van olyan, aki ellentmond, igen, és gyakran előfordul, hogy egy-egy vita után átgondolom a másik fél érveit, elismerem magamban, ha igaza van, és odamegyek hozzá megköszönni, hogy elmondta a véleményét.

Amióta működik a ZING, volt olyan, hogy úgy érezted, ez már tényleg egy nagy ügy?

Azt sose éreztem, hogy nagy ügy, viszont az utóbbi két-három hónapban előfordult, hogy azt éreztem, annyi szálon futnak a történések, hogy már nem tudok mindent az elejétől a végéig kontrollálni. Szerencsére olyan kollégákkal dolgozunk, akiknek bízunk az önálló munkavégzésében, így egy kicsit könnyebb alkalmazkodnom ehhez.

Ha a rengeteg szál közül, amit te működtetsz a cégetek életében, csak egyetlen egyet választhatnál, akkor mit tartanál meg magadnak?

Ezen hosszan el kellett gondolkoznom, de azt hiszem, azt tartanám meg, amikor bemegyek egy üres térbe, ahova belelátom, hogy majd hogyan változik át ZING étteremmé, és ezt a víziómat megvalósítom az elejétől a legvégéig.

És mi az a feladat, ami a legnehezebb?

Nem azt mondanám, hogy a legnehezebb, inkább úgy fogalmazok, hogy ha megállítanánk az időt a ZING működésében, és csinálnánk róla egy pillanatképet, azon a képen kívülről úgy néz ki, hogy minden rendezett és jól működik, de mindig és minden területen jönnek olyan váratlan helyzetek, ahol muszáj döntést hozni vagy támogatást nyújtani ahhoz, hogy csakugyan jól működjön minden.

Ha most lenne 2013, belevágnál újra és mindent ugyanígy csinálnál?

Én ezt a céget úgy látom, hogy jól alakul, nincs okunk panaszra.

Tehát igen?

Igen.