Feltérképeztük a hazai juhhús helyzetet.
Az elmúlt 10 évben 30-37 dkg/fő között mozgott a juhhús fogyasztása a magyar lakosságra vetítve, az utóbbi két évben 1-2 dkg-mal nőtt is ez a szám. Dr. Kukovics Sándor, a Juh Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint a statisztika valójában pontatlan, mert igazából nemcsak a magyar lakosságra, hanem a Magyarországon elfogyasztott juh-, illetve bárányhúsra vonatkozik. Az utóbbi időben meglehetősen sok turista érkezik hazánkba, tehát az ő fogyasztásukat is tartalmazza ez a mutató.
Mi lehet annak az oka, hogy mi, magyarok hagyományosan kevés juhhúst eszünk?
Dr. Kukovics Sándor: Az első ok az, hogy az 1970-es évektől elindult a magyar juh- és bárányhús exportja Nyugat-Európába, és az elmúlt évtizedekben kialakult egy nagyon erőteljes, 80 százalék körüli arányt kitevő olasz kötődés, tehát a bárányhús meghatározó hányadát az olasz piacra visszük – élő vágóállat formájában. Azaz nem igazán marad itthon ebből a húsféléből olyan túlságosan sok. Ami marad, az az úgynevezett technológiai selejt, ami valami miatt nem mehetett el exportra, illetve a tenyésztésből kivont felnőtt állatok húsa került a piacra döntő hányadban. Igaz, emellett az utóbbi években növekvő arányban emelkedik a hazai vágásba került bárányok száma is. Ebből jut a hazai piacra is, de nagyobb hányadban ez is export célokat szolgál.
A másik ok az ár. Az a minőségű bárányhús, amit mi előállítunk, a legdrágább állati fehérje. Élő állatként, élő súlyban szezonban 950-1100 forintért viszik kilogrammját. 42-48 százalékos – esetenként 49-53 százalékos – átlagos vágási arányt tekintve, csontos hússal számolva, ez olyan 2000-2500 forint körüli kilós ár. Ha a darabolt hús kilogrammját nézzük, a csontos comb kilója 3500-5000 forint, a legdrágább húsrész, a bordakorona 8000-9000 forintba kerül. Ez kimondottan a prémium minőség, amit relatíve kevesen engedhetnek meg maguknak a mindennapi táplálkozás során.
A prémium minőségnek feltétele a szabadtartás?
K.S.: A szabadtartás az anyajuhokra vonatkozik, a bárányra kevésbé. Az a minőségű bárányhús, amire a piac ilyen áron igényt tart, az legelőn nem állítható elő. A nagy mennyiségű fűfogyasztás miatt csökken a húskihozatal, erőteljesebben elsötétül a húsa a legelő és a szálas takarmány fogyasztása következtében, illetve lelassul a növekedése is. Annak a 24-27 kilogrammos báránynak, amit mi nevelünk, a húsa rózsaszín, fehérhús kategóriába sorolható, amire rendkívül jó a kereslet. Ezért a bárányok piaci súlyra való hízlalása zárt körülmények között zajlik, zömében megtermelt takarmány felhasználásával.
Milyen mennyiséget szállítottak exportra?
K.S.: 2018-ban vágásra kivittünk 516 ezer darab állatot, hízlalási célra közel 93 ezer egyedet, és megközelítőleg 36 ezer egyedet vittünk ki tenyésztési célra.
Ezek a számok azt mutatják, hogy a hazai bárányhús valóban magas minőségű.
K.S.: Ez így igaz. Tavaly az olasz piac vette fel az exportunk 74 százalékát. A maradék többek között Németországba, Izraelbe, Horvátországba, Líbiába, Libanonba, Franciaországba, Csehországba, Dániába, Oroszországba és Romániába került.
Az Európai Unión belül a fogyasztás tekintetében Magyarország hol áll?
K.S.: Az utolsó harmadban. A magyar lakosság felső 15-20 százaléka meg tudná engedni magának, hogy havonta egyszer-kétszer bárányhúsból készült ételt fogyasszon. De sajnos nincs köztudatban a bárányhús. Ezért indítottunk 2018-ban európai uniós támogatással egy bárányhús kampányt, amit most tavasszal folytattunk, és 2020 végével zárunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy elérhető a bárányhús, kiváló fogásokat lehet belőle készíteni otthon, vagy rendelni az éttermekben. 54 étterem vett részt idén április elején-közepén a bárányhús napok rendezvényünkben, és közel 6 ezer vendég fogyasztott ezekben az éttermekben. Óriási sikere volt a feltálalt fogásoknak.
Itthon tehát inkább az éttermek vásárolnak bárányhúst?
K.S.: Igen, ez így van. Magyar bárányhúst áruházláncokban is lehet kapni, de emellett külföldi – például ír – bárányt is kínálnak a hazai piacon.
Milyen a Magyarországon tenyésztett fajta?
K.S.: Magyarországon 22-23 fajta van. Érdekes gondunk az, hogy a hagyományos őshonos fajtáknak a száma a támogatásnak köszönhetően megnövekedett, de ezek az állatok külföldre nem értékesíthetők, mert hússzegények, csontosak. Néhány pedig azért értékesíthető nehezen, mert színes gyapjúval fedett. A jelenlegi piacainkon a fehér gyapjúval borított bárány a keresett, mert például az olasz piacon az egy bárányról lefejtett gerezna értéke megegyezik a vágási költségekkel.
Az alacsony hazai fogyasztásnak lehet az is oka, hogy az általánosan elterjedt nézet szerint a juhhús erős, faggyús ízű?
K.S.: Valóban benne van az is, hogy valamikor sokakban bent ragadt az az információ, hogy a juhhús faggyús, nehéz elkészíteni, és hosszadalmas is, speciális tudást igényel, csak nagy mennyiségben lehet feldolgozni. Ez távolról sem igaz. Minden egyes állatfaj húsának megvan a maga jellegzetes íze. A bárányhús kimondottan ízletes, zamatos húsétel, semmiféle olyan szaganyaga nincs, amitől sokan ódzkodnak. Az sem igaz, hogy meg kell venni egy fél bárányt. Elérhetőek olyan termékek a hazai áruházláncokban, amelyek kifejezetten 2-4 fős étkezéshez készülnek, előre leszeletelten, lecsomagolva.
A megoldás tehát az lenne, ha az éttermek lépnének, hogy gyakrabban szerepelne bárányhús az ajánlatban.
K.S.: Sok étterem a megfelelő elkötelezettséggel és séffel bír, a legtöbbje most is rajta tartja a bárányhúsból készült fogásokat az étlapján. A kampány valóban felhozott egy nagyobb érdeklődést. Az éttermek meglátták a lehetőséget abban, hogy a vendégeikkel megismertessék a bárányhúst.
A Juh Terméktanács foglalkozik a kecskehússal is. A fogyasztás tekintetében hogy állunk itthon?
K.S.: Kicsi az állomány. Valamivel több mint 70 ezer kecskét tartunk nyilván, tízezer körüli a hazai kecsketartók száma. A tavalyi évben 3600 egyedet exportáltunk csupán. A kecskehús sokkal inkább szezonális, mint a bárány, ennek következtében nem igazán van az éttermeinkben. A mai gyakorlatban inkább a kecsketartók és közvetlen ismeretségi köreikben kerül a gidahús, kecskehús ételként az asztalra.