Japánból jöttem…

Szerző: | ápr 21, 2021 | Hírek, Konyha | 0 hozzászólás

Magyarországon szerintem mindenki gyakorlatilag az anyatejjel szívja magába azt a népmesei fordulatot, hogy a legkisebb királyfi, vagy ha úgy jobban tetszik, a szegény legény egyszer csak fogja magát, és elmegy szerencsét próbálni. Amikor először besétáltam a Wafuba, egyetlen ember volt csak ott, ő vette fel a rendelést, ő főzte meg a rament, ő csomagolt, és ő ütötte be az egészet a pénztárgépbe. Egy fiatal japán királyfi volt az, Takashi Nagatake. Már akkor tudtam, hogy egy szép napon ki fogom kérdezni, mégis hogyan történt, hogy a teljesen kihalt bulinegyed szélén, japánként egymaga tart életben egy éttermet a pandémia alatt.

Az e-mail-címedből az derül ki, hogy 1991-ben születtél, tehát idén leszel harminc. Mikor jöttél Magyarországra?

Körülbelül két éve, de már előtte is többször voltam itt látogatóban.

És mi hozott pont ide, hozzánk?

Apukámnak utazási irodája van Japánban, és neki dolgoztam, így sokat utaztam mindenfelé. Mielőtt ideköltöztem, megnéztem Kanadát és Ausztráliát is, mert tudtam, hogy szeretném magam külföldön kipróbálni. Ott már mindkét helyen szakácsként dolgoztam, de saját üzletet akartam. Budapesten négy vagy öt olyan japán étterem van, akiknek a tulajdonosait mind kikérdeztem, alaposan feltérképeztem a várost is, és arra jutottam, hogy ha autentikus ételeket kínálok, akkor talán menni fog. Mindezek alapján döntöttem el, hogy Budapesten nyitok éttermet. Fél évig keresgéltem, hogy hol lenne a legjobb, aztán a felújítás eltartott legalább egy évig.

És mi alapján választottad ki a lokációt, itt a Kazinczy utcában?

Ezt a döntést még a Covid előtt hoztam, mindig tele volt az utca, éjjel-nappal. Amióta a járvány tart, azóta persze senki nincs itt, de ezt nem láthattuk előre.

Mikor nyitottál?

Megküzdöttem a magyar építőiparral rendesen, majdnem egy évig tartott a felújítás, és végül 2020 januárjában tudtunk kinyitni.

Ne! Akkor csak két hónapig tudtál rendesen működni, azért az nagyon kegyetlen.

Igen, szörnyű. Márciusban aztán bezártunk, nyáron megint kinyitottunk, utána ősszel megint bezártunk. Ahogy mindenki. Nyitáskor ketten főztünk a konyhán, én és egy magyar szakács, kint pedig még öten dolgoztak, három japán diák és két magyar, de ők is tudnak japánul.

Elképesztő! Te tanulsz magyarul?

Próbálok igen, de nagyon nehéz.

Eszedbe jutott ez alatt az elmúlt, embert próbáló év alatt, hogy egyszerűen hazamész? Vagy kijön a matek?

Nem, a forgalmunk nem fedezi a kiadásokat, kölcsön kellett kérnem a szüleimtől, de az nem merült fel, hogy feladom. Próbálom a jót látni abban, hogy nem a maximumon pörgünk. A nyitáskor például még nem volt tökéletes az étlap, ezen a lockdown alatt tudtunk dolgozni. Nyáron, amikor nyitva lehettünk, ez meg is hozta az eredményt, végig tele voltunk, szerencsére.

Turistákkal vagy helyiekkel?

A határok lezárása miatt nem volt túl sok turista. Azelőtt volt itt egy csomó német meg brit. Idén talán pár francia jött inkább csak. Nyárra úgy számítottam, hogy inkább csak magyarok és japánok jönnek majd, és körülbelül így is lett. Nem volt rossz.

Hol születtél Japánon belül?

Oszakában.

És a szüleid mit szóltak, hogy külföldön akarsz dolgozni?

Nem nagyon örültek, de elfogadták. Van egy húgom, aki otthon van velük, úgyhogy azért nem maradtak gyerek nélkül.

Mi hiányzik legjobban otthonról?

A barátok, a család és a jó szusi.

Kérdezek egy nagyon sztereotip kérdést, de nincs mit tenni, mégis érdekel. Te szoktál karaoke bárba járni?

Persze! Itt Budapesten is szoktam, egy koreai barátom karaoke bárjába.

De jó! Elmeséled, hogy nálatok, amikor kicsi voltál, hogy volt otthon a napi családi reggeli, ebéd és vacsora?

Reggelire én nem nagyon kértem enni, mert mindig inkább az utolsó pillanatig aludtam, de általában rizs van, hal és miso leves. Utána elmentünk az iskolába, ott ebédeltünk, mindennap valami mást, sokszor van persze hal, és krumplit, kenyeret eszünk hozzá. Aztán este megint mindenki otthon vacsorázik. Nekem az anyukám szerencsére nagyon szeret főzni, és jól is főz, ráadásul odafigyel rá, hogy egészséges és kiegyensúlyozott legyen, amit eszünk. Főzőiskolába is járt. Ő egyébként zongoratanár.

Nem mondod! Te is tudsz zongorázni?

Igen, de sajnos már sokat felejtettem.

És volt már itt látogatóban nálad a család?

Igen, háromszor is, de akkor az étterem még nem volt nyitva, mert az építkezés nagyon elhúzódott. Őket a harmadik alkalommal már eléggé sokkolta is, hogy még mindig nincs kész.

És te tulajdonképpen hogyan lettél szakács? Volt valaki a családban, aki ilyesmivel foglalkozott?

Senki. Amikor húszéves lehettem, elköltöztem Oszakából, mert nem igazán tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Oszaka olyan, mint Tokió, egy tipikus nagyváros, de én másra vágytam, így Okinawa szigetére esett a választásom. Ott az emberek teljesen mások, nyitottabbak, aktívabbak, sok a külföldi, sokkal több ott az élet. Sok amerikai és ausztrál van, igazából az ott tapasztaltak miatt mentem először Ausztráliába. Viszont akkor még egyáltalán nem tudtam angolul, úgyhogy irodai munka szóba se jöhetett, ezért kerültem a konyhára, mert japán étterem a világon mindenhol van, úgyhogy külföldön japánként az a legegyszerűbb, ha ilyesmi munkát keres az ember. Aztán megszerettem a főzést, de annyira, hogy elkezdtem tanulni és képezni magam.

Úgy látom, sikerrel! Autentikus japán ételeket kínálsz a Wafuban, minden alapanyagot be tudsz szerezni Magyarországon, amire szükséged van?

Mindent azért nem. Az alapanyagok nyolcvan százalékát meg tudom venni itt, de húsz százalékot nem. Sehol nincs itt például konjac, de nagyon szeretnék rákfejet is venni nagy mennyiségben, mert abból nagyon jó leves lehetne, de nem találok olyat, aki csak a fejet árulná. Általánosságban a hal nem egyszerű, általában olasz halat veszek.

Most már több mint egy éve nyitva vagy. Mit tervezel mondjuk, jövő ilyenkorra? Mire számítasz?

Fogalmam sincs, de tényleg. Szerintem senki nem tud most tervezni. Ezen a környéken meg pláne nem lehet tudni, mikor tér vissza az élet. Meg kell hozzá nyílnia az összes határnak, hogy jöhessenek a turisták, és még akkor se tudjuk, hogy mikor mernek az emberek majd újra szabadon utazni.

És mi a hosszú távú terved? Szeretnél egyszer majd még egy Wafut?

Persze, többet is. Szuper lenne majd valamikor egy franchise. A legvadabb álmom, hogy külföldre is eljussunk, de arra még nagyon sokat kell várni. Viszont nemsokára nyitunk Budán a második kerületben, ha minden jól megy. Erről még ennél többet nem mondhatok, de már nagyon várjuk.

Akkor Magyarországon maradsz szerinted végleg?

Nem tudom még, tényleg. Öt évig biztos maradok itt, aztán majd meglátjuk.

Mondd, és mit jelent az japánul, hogy wafu?

Ez egy régimódi szó, körülbelül azt jelenti, hogy autentikus japán módon, japán stílusban. De a fiatalok nem igazán használják már ezt a szót.