Már az ötödik generáció sürög-forog a cukrászműhelyben, ellenőrzi, nem repedt-e meg a bejgli, kellően habos-remegős-e a kardinális. A 2020-ban 150 éves fennállását ünneplő Auguszt-birodalom a jövőre 60 éves Fény utcai üzletben mutatta be karácsonyi kínálatát.
Az 1870-es indulás óta a család jelszava: tradíció, minőség, haladás. A hétfői sajtótájékoztatón bemutatták a régi ünnepi klasszikusokat, a bejgliket, amelyek nem is olyan régen még a diós és mákos patkó neveket viselték, a fatörzstortát és a mandulás-narancsos csokoládétortát, az ismét divatba jött habkarikát és természetesen az elmaradhatatlan, művészien feldíszített mézeseket.
Auguszt József, és felesége, Ibolya szóltak az elmúlt évtizedek abszurd történelmi históriáiról, gondjairól és sikereiről, a krémesek és az E-torták titkairól. Náluk az E-80 nem valamiféle adalékanyagot jelent: hagyomány a családban, hogy jeles születésnapokra meglepik egymást egy-egy különleges desszerttel. Az E-80 például Auguszt Elemér 80. születésnapjára született, a pontos leírás szerint marcipános-csokoládés, kávés hullámokkal és mandulával ékesített torta.
Újítás, de csak mértékkel – ez is lehetne a jelszó. Van most divatos macaron, ám a bejgli legyen mákos és diós, esetleg aszalt gyümölcsös, a túróssal már nincs kibékülve a rangidős mester. Bár sokféle süteménnyel kísérleteznek, a régi klasszikus kedvenceket, a kézzel kidolgozott bonbonokat, a ropogós sós falatokat és az édes aprósüteményeket nem lehet elhagyni, ezeket mindig keresik a vevők. Közöttük sok a visszatérő, akik szinte családtagok, szomszédok, olyan jó ismerősök, akiknek a piacon vagy az utcán is köszönnek az eladók.
A Fény utcai üzlet felső szintje igazi békebeli, romantikus, vaníliaillatú cukrászda – amely akár hungaricum is lehetne, hiszen nem olasz presszóról, amerikai caféról vagy bécsi kávéházról van szó, hanem hamisítatlan magyar cukrászdáról.
Hogy az ötödik generáció ifjú tagjai cukrászok lesznek-e, az még kérdés. De elnézve a kislányok sürgését, remélhetőleg akad köztük, aki továbbviszi ezt a fizikailag is nehéz mesterséget, és vállalja, hogy – akár a nagyapjuk – hajnali 6-kor már a műhelybe siet…
