A Deák St. Kitchen nem feltétlenül hangsúlyozza, hogy a The Ritz-Carlton Budapest szálloda Deák Ferenc utcára nyíló étterme. A belvárosi pezsgésben, ahol egymáshoz érnek a teraszok, a vendég amúgy sem töpreng az étterem hovatartozásán, inkább az árak, a hangulat és a kínálat alapján választ. Éppen ezekre a szempontokra helyezi a hangsúlyt az egy éves étterem, ami önálló brandjét építi a hazai vendégkör megnyerése érdekében.

Az éttermi koncepcióról a beszélgetést egy kicsit távolabbról kezdjük Sugár Róbert séffel. Azoktól a gasztronómiai trendektől indultunk el, amelyek világszerte az utcai étkezés felé tolták el a hagyományos, éttermi vendéglátást, és odáig jutottunk, hogy a hazai szállodai éttermek egymás után ébredtek-ébrednek öntudatra és kelnek önálló életre. Ezen innovációkat az a gazdasági kényszer mozgatta, hogy a szállóvendégeken kívül az utca emberét, a magyar vendéget is elérjék. Ők viszont ma már erős kontrollt jelentenek, és a közösségi médiáknak köszönhetően felkaphatják, de nagyon gyorsan el is ejthetik az új szállodai éttermeket.

Róbert ehhez azt teszi hozzá, hogy Amerikában sokáig kifejezetten ódzkodtak attól, hogy megújítsák a szállodai étterem kínálatát. Ezt azzal indokolták, hogy a vendégek a Cézár-salátát szokták és szerették meg, és ezzel együtt négy-öt ikonikus étel levehetetlennek tűnt az étlapról. Róbert viszont azt gondolja, a vendégek ragaszkodása akkori is megőrizhető, ha a nagy klasszikusokhoz bátran hozzányúl a séf, és megreformálja a régi recepteket. A Cézár-saláta esetében például valódi szardellát használ szardellapaszta helyett, a kockára vágott jégsalátát pedig római salátára cseréli, és ötletesen rendezi újra a tányérra az alkotóelemeket.

A budapesti szállodai éttermek arculat- és stílusváltásának kiindulópontja az a 30-40 évvel ezelőtti hőskor, amikor az elegáns, kifinomult éttermet keresők gondolkodás nélkül valamelyik szállodában foglaltak asztalt. A gasztroforradalom azonban fordított ezen a helyzeten, és a budapesti „önálló” éttermek lekörözték a szállodaiakat. Ebből a vert helyzetből kellett felállni és egyéni koncepciót adni a The Ritz-Carlton éttermének is – ők aztán a steak house, a bor és a grill mellett tették le a voksukat.

 

Mangalica és fermentáció

Ez a választék jól belesimul a Deák Ferenc utcára nyíló étterem enteriőrjébe is: a fém, a fa és az üveg díszítőelemként eleganciát sugall, a képek és a textilek pedig laza otthonosságot. Más csapat tervezte, mint a szálló többi terét, és aki az utcáról sétál be, meglepődik a stílusváltáson, amikor átér a szálloda halljába.

A street food növekvő népszerűségére alapozva olyan ételválasztékot alakítottak ki a Deák St. Kitchenben, amely közérthető és közismert, és lehetőség szerint magyar alapanyagokat tartalmaz. Amint Sugár Róbert elmondta, ez azért nehéz, mert arról az igényről nem tudnak lemondani, hogy a beszállítók mindig egyformán kiváló minőséget hozzanak. Több kört futottak a lehetséges jelöltekkel, mire megállapodtak jelenlegi mangalicás partnerükkel.

Azt a törekvést, hogy lehetőség szerint minél több magyar alapanyaggal dolgozzanak, a mangalicánál már sikerült elérni, legújabban ehhez társult a friss pisztráng. Ugyancsak jó kiegészítője az ételeknek a szálloda tetején létesített, és gazdagon burjánzó, két tucat fűszert nevelő saját kertjük. Róbert azt mondja, nem tudnak versenyezni a vidéki éttermekkel, amelyek alapanyagaik egy részét a környékbeli kistermelőktől szerzik be, vagy saját kertjükben termelik. De itt, a pesti belvárosban is sikerült megtalálni azt az eljárást, amivel egyedi ízeket adhatnak a zöldségeknek. Ez a fermentálás, ami eleinte az újdonság erejével hatott a konyhán dolgozó szakácsokra, mára viszont megmozgatta mindnyájuk fantáziáját. Nemcsak uborkát kovászolnak, hanem karalábét, fejes káposztát, grillezett káposztát, amelyek az erjesztés során hozzájuk adott saját fűszereiktől (a tárkonytól, a gyömbértől) lehetnek még különlegesebbek.

Magyarokra fókuszálva

A Deák St. Kitchen nyitásakor az éttermi koncepciót a corporate séfekkel közösen állították össze. Ennek kialakításakor nemcsak a gasztronómiai trendeket és a The Ritz-Carlton saját hagyományait, a szálloda á la carte étlapját vették figyelembe, hanem azt is, hogy az utca többi éttermében milyen stílusú ételeket fogyaszthat a vendég. Eleinte volt olyan elképzelés, hogy szerepeljen a kínálatban a magyar lángos feltuningolt változatban, de ezt aztán elvetették. A séf szerint (aki ma már teljesen önállóan alakíthatja ki az étlapot) ezen a helyen szezontól függetlenül szerepelniük kell olyan ikonikus magyar ételeknek, mint a gulyás és a paprikás, a tatár és a grillételek. Jól számított, mert a „paprikás” sikeres hívószó lett a külföldi vendégek között – hiszen erről már hallottak, ezért kíváncsiak voltak rá, és a legtöbben a csirkéből készült verziót választják. A gulyás is jó irány, a külföldiek 80 százaléka megkóstolja, de a magyar vendégek is szívesen fogyasztják. Ezzel kapcsolatban az elképzelésük az volt, hogy az íze olyan legyen, mint amit ismernek és szeretnek a magyar vendégek, viszont olyan háttérmunka álljon mögötte, ami csak a Deák St. Kitchenre jellemző. Itt ugyanis az alkotórészeket külön készítik el, a zöldségeket, a zellert, a burgonyát és a répát betétként kezelik.

Az á la carte étterem és a Deák St. Kitchen választékát nemcsak a közös szakács-csapat köti össze, hanem – Sugár Róbert megfogalmazása szerint – a minőség. Az, ami a gourmet vendég igénye az étteremben és a teraszon. Mivel a stabil magyar vendégkör nagyon fontos számukra, ezért nemcsak olyan ár-értékarányt alakítottak ki, ami megfizethető honfitársaink számára is, hanem kifejezetten vonzó: a menü átlagosan 3000 forintba kerül. Elég egy hétköznap délben a teraszra vetni egy pillantást, hogy lássuk, jól kalkuláltak: a vendégek nagy része magyarul beszél.

Ez összevág a szálloda saját mérlegével, amit a nyitás után egy évvel készítettek: délben nincs üres asztal. Holott a kezdetetekkor mindössze 10 százalék volt a magyar vendégek aránya, mára ez 20-ra nőtt. Sugár Róbert szerint ez az erős csapatmunkának köszönhető, és annak, hogy nem kötik meg sem a kezüket, sem a fantáziájukat. Nincs olyan kötelező The Ritz-Carlton-vonal, amit követniük kellene, vagy ha van, az annyi, hogy a lehető legjobban integrálódjanak a helyi közösségbe. A jelek szerint ez jól sikerült.

Szikora Katalin