Légli Ottó: Az ágazat lehetőséget kapott a letisztulásra és megújulásra

Szerző: | máj 28, 2020 | Hírek | 0 hozzászólás

Hogyan hatott a járványhelyzet a magyar bortermelőkre? Hosszútávon nyerhet-e ezen a helyzeten a belföldi borturizmus? Az ágazat melyik szegmensei vesztettek nagyobbat? Légli Ottóval beszélgettünk.

Hogyan emlékszik vissza az elmúlt hetekre?

Az első napokban leblokkoltunk, arra tisztán emlékszem. Én azonban elég hamar megfogalmaztam – és ennek írásos bizonyítéka is van, mert a Borászati Füzetekben már a Nagyhéten leírtam – hogy ebben az időszakban próbáljuk meglátni a lehetőséget, az ágazat szempontjából a megtisztulás és megújulás lehetőségét. Ezt most is így látom. A legelején nyilván azért ijedtünk meg, és ezt most úgy mondom, hogy csak a Légli Szőlőbirtok nevében nyilatkozom, mert nem rendelkezünk az évi művelési költségekkel egy elkülönített bankszámlán mint tartalék. Sok szó esett mostanában arról, hogy számos ágazatban megszűntek a bevételek, ugyanakkor viszont a kiadások is. Ez a mi szakmánkra nem igaz, hiszen művelnünk kell a szőlőt, különben megszakad a kontinuitás, és a következő évi borok kerülnek veszélybe. Másrészt pedig pont tavasszal kell finanszírozni a 2019 évi évjáratot, hiszen most palackozunk. Emiatt voltunk leblokkolva, B terveken gondolkodtunk, amiben az is benne volt, hogy a szőlő egy bizonyos részét nem tudjuk megművelni a megszokott színvonalon. Nem sokkal később azonban elkezdtük ennek az egésznek az emberi szempontból jó oldalát megtapasztalni. Egy kicsit csendesedtünk, egy kicsit lassultunk, és többet tudtunk olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekkel eddig nem, pedig a vállalkozás szempontjából akkor még semmiféle fényt nem lehetett látni az alagút végén. Mi egy elég erős körforgalmazói rendszerben dolgozunk most már ’94 óta, ez a Budapest Bortársaság, amely azért mindenképpen támaszt jelentett. Magyarán nemcsak nekünk kellett azon gondolkoznunk, hogy hogyan tovább, és őnáluk a bolti forgalom elég jól működött. És bár mi alig vagyunk jelen a hipermarketekben, azért az is csordogált.

Mi nagyon hamar megfogalmaztuk, hogy hosszútávon a Balaton valószínűleg nyer ezzel a dologgal, de az idei nyár az nagyjából elment. Lehet, hogy ez most mégsem lesz ilyen borús, mert itt múlt hétvégén elementáris erővel jelentek meg az igények. Mi magunk a Borudvart már Pünkösdkor megnyitjuk. Egyébként mi itt helyben nem vagyunk olyan erősek, mint sok másik szereplő, a forgalmazónknak köszönhetően azonban ott vagyunk a nagyobb városokban. A helyi értékesítésünk 10-15 százalék közül mozog, ami ebben a helyzetben szintén előnyt jelentett. Ha csak helyi értékesítésünk lett volna, akkor ez a két hónap óriási kiesést jelentett volna.

Hogyan látja, a szakma úgy általánosságban hogyan élte, éli meg a helyzetet?

Elég összetett a helyzet, szét kell szednem a kérdést. Kezdem a HORECA-sokkal, ők vannak, vagy vagyunk a legnagyobb bajban. A kollégák 50 és 80 százalék közötti visszaesésekről számoltak be, és gyakori volt a magasabb szám. Én azt gondolom, a magasabb árú és a minőségi piac veszített most sokat. A hipermarketes szegmens is minimum két részből áll. Az olcsó boroknál szinte növekedés történt, az 1000 Ft felettieknél pedig stagnálás. Jelentős visszaesés tehát nem történt. A kistermelők, és helyi értékesítéssel dolgozó résztvevők esetében óriási szórás van a borvidékek között. A balatoniak nem panaszkodhatnak, amiben persze annak is nagy szerepe van, hogy sok nyaralótulajdonos itt töltötte a „maradj otthon” időszakot. Viszont például Egerben, ahol más esetben komoly turizmus van, panaszkodtak ezek a típusú piaci szereplők is.

A magyar bor népszerűsítésre több kezdeményezést is indult az utóbbi években itthon. Hogyan látja, ezeknek a törekvéseknek tud kedvezni a kialakult helyzet?

Állami oldalról valóban már korábban megkezdődtek olyan törekvések, amelyek a magyar bor felemelkedését szolgálják. A származás- és eredetvédelemre vannak és lesznek források, ez nagyon fontos, és erre a termelőknek is figyelniük kell.

Ha tényleg minőségi megújulás történik, és szebbek és még tisztábbak lesznek a borok, akkor komoly fellendülés történhet a borturizmusban. Azt gondolom, hogy az a réteg, aki korábban gondolt egyet, és kiment Barcelonába mondjuk a piacra vagy egy meccsre, most nem fog úgy utazgatni, mint azelőtt. Meggyőződésem, hogy a helyi értékekre, és itt most hangsúlyozni kell mind a két szót, növekedni fog a kereslet. Egyre többet olvasni erről, és ezt én is így látom, hogy a helyi értékek meg fognak erősödni.

Szakmai szintem sokat beszélünk arról, mennyire fontos az edukáció. Több fontos kérdés előttünk van még, nemcsak a hitelesség, a borminőség, hanem például a helyi infrastruktúra erősítés, hogy az valóban 21. századi legyen. A legtöbb borút-állomás, amely a kétezres években létesült, és azóta nem fejlesztették, ma már nem állja meg a helyét. De ugyanilyen fontos az edukáció, hogy egy több és egyre pontosabb információ jusson el egyre szélesebb közönséghez. Nekünk az a terv van a fejünkben, hogy a borról való oktatás már a középiskolában elkezdődhet, nyilván nem a tanrend részeként. Jóval előbb kéne ezzel foglalkozni, mert megváltozott a világ. Az én korosztályom még otthonról hozta magával a legtöbb ismeretét, ma már nem ilyen világot élünk. Valamikor azt gondoltuk, hogy erre a kiállítások és a vásárok nagyszerű eszközök, de az edukációt ennél előbb és intenzívebben kellene csinálnunk.

Mi tapasztal, milyen az összetartás most a borászok között?

Vannak pozitív példák, de az első reakcióm az, hogy eddig is voltak fórumaink, de azért ez közel sem egy homogén társaság. Voltak csoportosulások korábban is. Amit én nagyon pozitívnak láttam, például a Pannon Bormíves Céhben, hogy abszolút egy platformon vagyunk, és a konkurencia fel sem merül. Az azonos szinten és hasonló módon termelők azért eddig is kommunikáltak. Ami azonban nehézzé teszi az összefogást sok helyen, hogy teljesen mások az érdekek.

Az elmúlt hetek bezártsága után melyik teraszra ülne ki először?

Biztosan valahol a Balatonon. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy folyamatosan kinn voltunk a szőlőben a levegőn. A mi ágazatunk nem érezte magát bezárva, a tavaszi időszak minden termelőnél a szőlőben zajlik.

Nyitnak már a kedvenc helyeim, biztos itt helyben ülök majd ki először, de mostanában sokszor felmerült a családban, hogy a Felső-Tisza vidéken még sosem jártunk. Most biztosan mások is, akik bejárták Európát vagy a világot, sokat gondolkoznak azon, mennyi hely van itthon, amelyet még fel lehet fedezni. Ehhez kellett ez a vírus.

Képek: Facebook/Légli Szőlőbirtok és Borászat