Lelovits Tamást, a pincészet tulajdonosát kérdeztük múltról, útkeresésről és a sikerről.
Bár már 19 éve országszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Lelovits Tamás Pincészete, mégis talán idén írta be magát végleg a borkedvelők „nagykönyvébe”. Ugyanis mindazon túl, hogy az egyik legnépszerűbb házasítást készítették el a Villányi Borvidék közösségi összefogásából származó REDy brand-be, ugyanez a bor elvitte a pálmát, vagyis a Champion-díjat is megszerezte az idei Portugieser du Monde nemzetközi versenyen. Lelovits Tamást, a pincészet tulajdonosát kérdeztük múltról, útkeresésről és a sikerről.
Meglepő, ha a Villányi Borrégióban valaki nem többgenerációs boros családból származik. A te történeted mégis 19 évvel ezelőttre vezethető vissza.
Igen, ez nagyjából így van. A családom 1 hektár területen dolgozott, amikor én még kis srác voltam, és a kész borokat továbbértékesítettük. Ez valóban nem egy klasszikus, nagy dinasztiás boros család története. Így én is más irányba indultam el, nem terveztem, hogy borász leszek. De valahogy nem hagytak nyugodni a gyerekkori emlékek. Ezért a 2000-es évek elején elkezdtem komolyabban is foglalkozni a borászat gondolatával. A múltamból hoztam a szőlőben való munka szeretetét, amit gyerekként édesapám mellett végeztem éveken keresztül, és arra gondoltam, ha ők meg tudták termelni a szőlőt, és az abból készült bort tovább sikerült értékesíteniük, akkor nem lehet igazán nagy baj, még úgy sem, hogy pl. az édesanyám teljesen más területen mozgott, így valóban édesapámra hárult ez a feladat. Így tehát közel 20 évvel ezelőtt próbálkoztunk meg először azzal, hogy a borok egy részét nem adtuk el másnak, hanem mi lepalackoztuk és a saját nevünk alatt értékesítettük. Közben egyre többet tanultam, csiszoltam ismereteimet, a szakmaiságot helyeztem előtérbe a boraim készítésénél. És időközben az érdeklődés is egyre aktívabb lett az irányunkba.
Mi történt?
A várt tempónál gyorsabban kezdett a borainkra érdeklődés mutatkozni kiskereskedelmi oldalon, és a HORECA-szektor irányából is. Az ár-érték arány átbillent egy olyan irányba, ahol egy idő után értékesebbnek bizonyultak a termékeink, mint amennyiért árultuk őket. Így felépítettünk egy valódi családi pincészetet, megfelelő árazással. Ma már ott tartunk, hogy 10 hektár saját területünk van, és emellett 6-7 hektárról vásárolunk fel szőlőt a Villányi Borvidékről ugyanazoktól a termelőktől.
Hány palack bort állítotok elő évente erről a 17 hektárról?
130-140 ezer bort palackozunk le már egy ideje, és abban állapodtunk meg a feleségemmel, hogy ezt a számot nem növeljük tovább. Inkább a még magasabb minőségre fordítjuk a figyelmünket, ezért folyamatos beruházásban is vagyunk. Legújabb tervünk egy új feldolgozó üzem létrehozása, ahol egy helyen tudjuk figyelemmel kísérni az összes termésünk útját. Feldolgozzuk a beérkező szőlőt, palackozzuk az elkészült borokat, érleljük őket – minden egy helyen tud zajlani. Jelentős könnyebbség lesz, ha elkészül.
A Villányi Borvidék jellemzően vörösboros terület, de nálatok szép számmal találhatók fehér tételek is.
Igen, fehér szőlők közül dolgozunk olaszrizlinggel, muscat ottonellel és chardonnay-vel, amelyek közül ez utóbbit csak kis hordós érlelésre termesztjük. Külön jó érzés a fehér szőlőkkel való munkában, hogy nem egy nagy piacra dolgozunk, így a saját ízlésünket tudjuk megvalósítani.
A családomhoz mindig közel állt a fehér szőlő, én pedig örömmel folytatom ezt a hagyományt. Szívesen kísérletezem vele.
A saját ízlés követése valóban fontos, de a földek is engedékenyek a fehér szőlőtőkék termesztésében?
Kifejezetten a villányi részre ez valóban nem annyira jellemző, de a siklósira már igen. Viszont Siklós közelségétől függetlenül, azért oda kell figyelni a fehér szőlőkre, főleg a szüreti időpontra, hogy a savak megmaradjanak. De azt tapasztalom, hogy évről évre egyre jobban kezdenek a villányi területen is felértékelődni a fehér szőlőket elbíró talajok, mert lehet nagyon szép fehérborokat készíteni, ha meg van hozzá a megfelelő technológia is. Ezek könnyű, gyümölcsös fehérek, amelyek most nagy divatjukat élik.
De gondolom, a csúcsborok azért mégis vörösek.
Ez nem vitás. Kékoportó, kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, syrah szőlőink vannak javarészt, amelyekből elég sok cuveé és különböző válogatások készülnek. Ha nem nézzük az évjáratos tételeinket, 13-14 fajta borunk van, ami vörös. Természetesen rosé borokat is készítünk minden évben. Tavalyi újdonságunk volt a medoc noir szőlőből készített rosénk, ami a magyar piacon megjelent új borok közül az első ötben benne volt. Azon dolgozunk, hogy ez idén is így legyen majd.
Bátrak vagytok, ami más téren is meghozza gyümölcsét, hiszen az idei Portugieser du Monde-on a REDy-tek Champion-díjas, a Virtusotok pedig aranyérmes lett. Ezeket tartod te is a csúcsboraidnak?
Igen, az ilyen jellegű „bátor” kilépésünk a pincészetből – persze az országos kereskedelmen kívül – a REDy-vel kezdődött, ami egy közösségi bor Villányban, amihez mindenkinek van lehetősége csatlakozni, aki el tudja fogadni a feltételeket, azaz, hangsúlyosan portugieser alapú házasítást készít, amelyben felbukkanhat kékfrankos, zweigelt, kadarka és más Villányban honos világfajta. Ezek könnyű, gyümölcsös borok, melyeket egy szakmai zsűri minősít. Nekem nagyon tetszik ez az irányzat, mert a fogyasztók nagyon nyitottak a könnyű borok, így a REDy felé is. Az én REDy-m 60% kékoportó, 26% kékfrankos, 14% merlot-ból tevődik össze. De ha elnézem a többi pincészet termékeit, azt gondolom, sikerült célt érni ezzel a villányi pincészetek általi közösségi összefogással, amelynek keretén belül a piaci trendekhez igazodva egy olyan bort kívántak megalkotni, amely a borvidék könnyed, mosolygós arcát mutatja meg a borkedvelő közönségnek. Így a REDy, a Villányi borvidék legújabb, „Y” generációs közösségi bisztróbora lett, amely nem csak könnyed és vidám, de gyümölcsös, fiatalos, bulis, kedves, pimasz, vagány és izgalmas egyben. Húsvét körül mutatták be az új REDy-ket – ekkor még nem gondolhattam, hogy milyen nagy megtiszteltetés fog érni egy nemzetközi borversenyen, ahol csak Portugieserek mérettetnek meg. Ugyanis az összes indított bor közül a legmagasabb pontszámot értem el a REDy-mel. Rögtön hatalmas érdeklődés középpontjába került, így valószínűleg jövőre még nagyobb mennyiséggel lesz érdemes terveznem. A másik borom, ami szintén portugieserből készült, a 2017-es Virtus is aranyérmes lett, ami szintén büszkeséggel tölt el. Nincs igazán nagy titok ebben, tudom, melyik területről kell szüretelni a legjobbakat. Ezekre a tételekre nagyon figyelek, rengeteg munka áll mögöttük.
Nyolcéves fejlesztés és adminisztráció van ezek mögött a borok mögött, rengeteg tapasztalattal. Az elmúlt években ez a munka meghálálta önmagát, ugyanis ezekből a szőlőkből készült boraim sorra jól szerepelnek mindenhol.
Milyen terveitek vannak az elkövetkezendő évre, évekre?
Most a pincék körüli beruházás körül forog minden gondolatunk, de természetesen ettől még a borozónkban sem áll meg az élet. Ami most még egy újabb érdekesség a szőlészetünkben, az az új kékfrankosunk. Az idei válogatást egy újabb ültetvényről készítettem, ahol egy osztrák szőlőtövet nemesítettem tovább. Még mi is ismerkedünk a szőlővel, a savakkal, ezért biztos, hogy egy évig hordóban marad a bor. A vége pedig majd egy újabb meglepetés kékfrankos-válogatás lesz, egy ma még számunka is ’meglepetés’ kékfrankosból – nevet.
