Koppány Levente sikersztorija következik.
Idén nyáron még szinte senki nem tudta itthon, ki Koppány Levente, aki egy ideig Wolf András csapatát erősítette a Salon étteremben sous chefként, majd a Costesbe igazolt Miguel Rocha Vieira mellé. Aztán szeptemberben jött a S. Pellegrino Young Chef regionális versenye Hamburgban, ahol Levente a dobogó tetejére főzte be magát, és ezzel nem csak itthon, hanem nemzetközi viszonylatban is beírta a nevét a szakmába, ugyanis a Fine Dining Lovers napokon keresztül főcímben hozta a teljesítményét. De persze nincs győzelem felkészítő nélkül, ezért nem csak Koppány Leventét, hanem egykori főnökét és mentorát, Wolf Andrást is kérdeztük a hirtelen jött sikerről és annak folytatásáról.
Vágjunk mindjárt a közepébe. Hogy jutott az eszetekbe, hogy Levente induljon a S.Pellegrino Young Chef versenyen?
W.A.: Ez egy folyamat volt, amit nem volt kérdés, hogy együtt kell végig járnunk. Mivel tavaly volt szerencsém zsűriként részt venni a versenyen, ezért agitáltam Levit, hogy induljon. Két évig dolgoztunk együtt, tudtam, hogy képes lesz rá, hogy a dobogó legtetején álljon. De a döntés az övé volt. Én maximum csak támogatni tudtam ebben.
K.L.: Andris agitálása nem talált süket fülekre nálam, ugyanis már engem is régóta érdekelt a S. Pellegrino Young Chef megmérettetés, de a végső lökést Andris támogatása adta meg.
Bár tudom, hogy egy versenyen mindig a győzelemért indul a versenyző, de teljesen biztosak voltatok mindketten Levente győzelmében?
W.A.: Egy versenyen az ember azért indul el, hogy nyerjen, de a legfontosabb, hogy a határait feszegesse. Úgy gondoltam, ha már a felkészülési szakaszba minden tudásunkat belerakjuk, és sikerül tiszteségesen felkészülni, akkor a versenyen minimálisra szoríthatjuk a hibázási lehetőséget. És ha ezt valóban minden ponton megtettük, akkor komoly esély van a közép-európai győzelemre.
K.L.: Én a felkészülés során nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Próbáltam kihozni magamból a maximumot és finomítani a tányért. A prezentációról csupa jó érzéssel jöttünk ki, pozitív reakciókat kaptunk a zsűritől, ezért bizakodva vártuk az eredményhirdetést.
Andris, mit tudtál a szakmai tudáson kívül útravalót adni Leventének ahhoz, hogy a versenydrukkot jól tudja kezelni?
Talán a nyugalom és a biztos háttér az, amit nyújtani tudtam és tudok Levinek. Szerintem ő is folyamatosan érezte, hogy mindenben számíthat rám, ezért tényleg csak magára az adott feladatra kellett koncentrálnia. Egy ilyen típusú versenyen legalább annyira fontos a mentális felkészülés, mint a szakmai. Ha mentálisan nincsen kész az ember, akkor akaratlanul is hibát hibára halmoz. A versenyen a zsűri nagyon felkészült, és mivel itt nem csak az ételt ítélik meg, hanem a 15 perces prezentáció alatt a teljes koncepciót is darabjaira tudják szedni, ezért itt sokkal nagyobb jelentősége van a mentális állapotnak.
Levente, milyen gondolatokkal, tudással, hozzáállással kell rendelkeznie egy fiatal séfnek ahhoz, hogy a S. Pellegrino Young Chef győztese legyen?
Erről talán a zsűrit kellene megkérdezni. Szerintem ahhoz, hogy ebben a szakmában valaki eredményes legyen, elengedhetetlen az alázat, a rengeteg konyhán töltött idő, és a saját határainknak a feszegetése.
Andris, Levente személyében egy nagyon komoly, precíz fiatal séfet kaptál erre a megmérettetésre. Mikor láttad meg azt a pillanatot a verseny öt órájában, amikor úgy gondoltad, Levente tényleg megnyerheti a versenyt?
Az egész felkészülés és a verseny ideje alatt is úgy dolgoztunk, hogy ezt meg fogja nyerni. Ezt másképp nem is lehet csinálni. A prezentáció után, amikor kijöttünk, éreztem, hogy ez meglesz. A zsűri annyira pozitív volt, hogy az előre mutatta az eredményt. Még egy kis nevetgélés és egy kis humor is belefért. Az eredmény kihirdetése előtt 15 perccel beírtam a telefonom naptárjába a döntő dátumát, amit persze ezt nem mertem megmutatni Levinek, meg azért kicsit be is voltam rezelve, nehogy elkiabáljam, de akkor már nagyon magabiztos voltam – nevet.
Levente, Andris nagyon nagy bizalmat helyez beléd, mint versenyzőbe is. Te versenyző típusnak tartod magad?
Elég sokat sportoltam gyerekkoromban, így maga a versenyzés nem idegen számomra. Nem éreztem különösebben a megterhelést, felszabadultan zajlott az 5 órás főzés. A prezentációnál viszont elhatalmasodott rajtam a stressz és a nyomás. Nehéz kiállni olyan komoly nevek elé, mint Konstantin Philippou vagy Tim Raue, és 15 percet beszélni az ételemről.
Beszéljünk egy kicsit az ételről is. Kinek az ötlete volt, hogy mi készüljön a versenyre, és hogy raktátok közösen össze a koncepciót?
W.A.: Az alapgondolat természetesen Levié volt, nem tudott volna a verseny másképp működni. Nagyon gyorsan kiderül a zsűrinél, ha valami nem saját gondolat. Kb. hat hónap volt a felkészülés, és szerintem minden alkalommal finomodott valamit a tányér. Soha nincsen tökéletes, de ha úgy érezzük, hogy ezt már elfogadjuk jónak, akkor az unásig kell gyakorolni, hogy a versenyen ne érjen meglepetés.
K.L.: A pisztráng több okból került az elemek közé. Az ötlet az enyém volt, de András sokat segített a tökéletesítésében. Folyamatosan csiszoltuk, finomítottuk az elemeket, míg végül közösen éreztük azt, hogy felkészültünk a megmérettetésre.
Levente, benne vagy a világ 12 legjobb fiatal séfje között. Miért annyira fontos számodra a pisztráng, mint alapanyag, hogy mindenképp ezt a halat akartad megmutatni a zsűrinek? Mit jelent számodra ezt a verseny egyáltalán?
Egy döntőt egészen biztosan jelent, valamint rengeteg felkészülést és folyamatos finomítást. Nagyon boldog vagyok az eredmény miatt. Szívemen viselem az életemnek ezt a lehetőségét, hiszen nem csak magamat, de a hazámat is képviselhetem egy ilyen rangos versenyen. Miért volt fontos a pisztráng? A prezentációmnak ebben a részében a magyar pisztrángos vizek kritikus helyzetére, a vízduzzasztók, vízerőművek természetre gyakorolt káros hatására szerettem volna felhívni a figyelmet. Most lehetőségem volt erről nyilvánosabban beszélni. Természetesen nem csak beszélni szeretnénk erről, tenni is valamit, így Csorbai Balázs (MÜHOSZ elnök) és Csörgő István (Tahitótfalui pisztrángtenyésztő) segítségével jótékonysági árverésre szeretném bocsátani a kabátomat, amiben versenyeztem. Megspékelve egy 2 főre szóló vacsorameghívással a Costes és a Salon étterembe. A pénzből pedig pisztrángokat szeretnénk nevelni István segítségével, és elsősorban az Eger-patakba telepíteni, ahol nemrégiben szörnyű halpusztulás ment végbe.
Bár ez lehetne a tökéletes zárszó, de mindenképp mondjatok még néhány szót arról, hogy készültök fel a döntőre, ahova természetesen győzni mentek?
W.A.: A döntőig még elég sok idő van, közel fél év, és a feladat adott, ezt az ételt kell még jobban tökéletesíteni. Levontuk a versenyen a konzekvenciákat, tudjuk, min kell még javítani és milyen hibákat nem szabad elkövetni. A felkészülés alatt természetesen bevonunk másokat is, hogy mindenki hozzátegyen a minél jobb szerepléshez. Mentorként beszáll a versenybe Konstantin Philippou is, akinek a tudása szerintem nem csak Levinek, hanem nekem is nagy lökés lesz. És természetesen a döntőben a győzelem a cél, de a legfontosabb, hogy magunkat győzzük le.
K.L.: Andris már mindent elmondott. Ami számomra most is nagyon fontos lesz, hogy mindent megtegyek azért, hogy hasonlóan szép eredménnyel szerepeljek akkor is, ezzel is tovább növelve a magyar séfek jó nemzetközi megítélését.
