Sorozatunkban közismert személyiségek hivatásukon keresztül mesélnek lakóhelyük kincseiről, és kedvenc hazai úti céljaikat is elárulják. Kincses Márkkal, a pécsi önkormányzat turizmusfejlesztési osztályvezetőjével beszélgettünk.
Angliában tanult, majd Londonban építette Magyarország turisztikai imázsát, mielőtt Budapestről Pécsre költözött. Mivel csábította el és marasztalta itt a város?
Hét éve költöztünk Budapestről Pécsre, és saját tapasztalatom is megerősíti, amit a város szlogenjében is üzenni szeretnénk: Pécs igazi élő város, amely az itt élőknek vonzó életminőséget, a vendégként érkezőknek pedig életre szóló élményt nyújt. Ha ismerőssel szeretnék összefutni, csak besétálok a belvárosba, fantasztikus éttermeink vannak, a színháznak, a Kodály Központnak, a művészeti közösségnek köszönhetően a kulturális kínálat gazdagabb, mint ami befogadható. Friss, fiatal energiákkal tölti meg a várost a 22 ezer egyetemista, akiknek egynegyede külföldi.
Budapesten 30 perc néha egy hídon való átjutáshoz sem elég, itt ennyi idő alatt a „háztól a várig”, tehát Pécsről akár Siklósra eljutok, korábban, első itteni otthonunkba a belvárosból a gyerekekkel 15 perc alatt hazasétáltunk.
Hét év alatt bizonyára lettek kedvenc helyei, megosztana néhányat?
A top 10 látnivalói között ugyan nem szerepel, mégis kihagyhatatlan és ráadásul ingyenes program a várfal mentén, az Alagút tetején elhelyezett padról megcsodálni a naplementét, az őszi hónapokban éppen a székesegyház tornyai között nyugszik le a nap. A Tettyén, a Havas Boldogasszony-templom előtti mandulafa február környékén a legszebb, amikor virágba borul, a mediterrán Pécsre ugyanis hamarabb érkezik a tavasz. Szeretek betérni valahová és inni egy pohár Cirfandlit, ami a város saját bora.
Kincses Márk, a pécsi önkormányzat turizmusfejlesztési osztályvezetője | Fotó: Körtvélyesi László kortepan
Kétgyermekes édesapaként milyen látnivalókat ajánlana a családos vendégek figyelmébe?
Nagy öröm számomra, amikor kisgyerekes családokat látok a belvárosban a Hoppla meséi – Vendégségben Pécs városában című könyvvel a kezükben sétálni! A Zsolnay Kulturális Negyed minden korosztálynak érdekes: a hatalmas parkban több mint nyolcvan Zsolnay-szobor, az 1861 Kesztyűmanufaktúra, a Labor – Interaktív Varázstér, planetárium, bábszínház, cukorka látványmanufaktúra csalogat – a teljes napot el lehet itt tölteni. A Mecsek kincseit hétvégénként interaktívan bemutató Mecsek Discovery Center érintőképernyős játékait nemcsak a fiam, én magam is nehezen hagytam ott. A Cella Septichora 4-5. századból származó kincsei november végétől új interpretálást kapnak, és a Janus Pannonius Múzeumnak új látogatóközpontja is nyílik hamarosan a Széchenyi téren, ha valahol, hát itt kezdjük a várossal való ismerkedést! A Csontváry Múzeum a művész nagy formátumú képeit a Csontváry 170 kiállítás után is megőrzi, érdemes hát ide is betérni, és ott van még a Vasarely Múzeum vagy a hazai nagy festők gyűjteményét őrző Modern Magyar Képtár. Decemberben, a Pécsi Advent idején Mesekuckó várja a gyereket, majd kürtőskalácsot majszolva lehet gyönyörködni a Dzsámira vetített gyermekrajzokban.
Köztudott önről, hogy szenvedélyes bringás. Merre szokott tekerni Pécs környékén?
Nap mint nap kerékpárral járok munkába, oszlopos tagja vagyok a „mamataxit” kiváltó pécsi Bicibusz kezdeményezésnek, sőt, elkezdtem a Nyugat-Balaton térségében zajló kerékpáros túravezető képzést is. Ha kevés időm van, az állatkert, a tévétorony és Orfű felé tekerek egy kört, ha több, a villányi dombok felé indulok. Bakancslistás élménynek tartom Palkonya és Villánykövesd történelmi pincesorainak, éttermeinek és a szársomlyói Kikerics panorámasétány kerékpárúton való felkeresését is.
Kincses Márk 3 kedvenc úti célja
1. Bringázás a Villányi Borvidéken a Gördülő Dűlők bármely útvonalán.
2. Szeged szecessziós épületekkel tűzdelt belvárosa.
3. A debreceni Nagyerdő
________________________________
Szerző: Pintér Tünde
________________________________________________________________________________________________________
A cikk eredetileg a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány „Magyarország vár” című kiadványában jelent meg. A lap főtámogatója:
