Az elmúlt két évtizedben az évről évre melegebb nyarak láttán jogosan vetődik fel a kérdés: az időjárás változása hogyan alakítja át Magyarország klímáját hosszú távon, és ezzel együtt a zöldség és gyümölcstermesztést? Mikor szüretelhetjük a mediterrán égöv terményeit a kertünkben?
Hogy mit nevezünk déligyümölcsnek, valójában relatív: Szikszai Fabricius Balázs 1590-ben posztumusz megjelent Nomenclaturájában (az első latin-magyar szótár) még a gesztenyét, a mandulát, a mogyorót, sőt a diót is a déli gyümölcsök közé sorolta. A következő évszázadok óriási változásokat hoztak az európai és a magyar mezőgazdaság fejlődésében, így a 19. század végére a zöldség- és gyümölcstermelés tekintetében dúsan termő Kánaánná változott az ország, telis-tele olyan terményekkel, melyek a 16. században még ritkaságnak számítottak, vagy magok formájában éppen megérkeztek Indiából vagy az amerikai kontinensről. Ez alapján pedig feltételezhető, hogy ma, vagy néhány évtized múltán senki nem tekinti majd a fügét, a kivit vagy a batátát mediterrán növénynek…
A mi szempontunkból izgalmas folyamatok hazánkban az ezredfordulót követően indultak: a szocialista állami gazdaságok és téeszek felszámolását követően akkor kezdtek „termőre fordulni” a kisebb magángazdaságok, és a hazai gasztronómia fejlődése is motiválta a termelőket a jobb minőségű, nehezen beszerezhető zöldségek és gyümölcsök termelésére. Mára elmondhatjuk, hogy szinte mindenhez hozzá lehet jutni, és elindultak előremutató kezdeményezések az egzotikus növények termesztésével kapcsolatban is. Az éghajlat változása tagadhatatlan hatással van a kínálatra – ha nem is feltétlenül látványos formában: sok helyen nem teremnek már meg a korábban őshonos növényfajták, így a hagyományosan egy-egy zöldség vagy gyümölcs termesztésére specializálódott régiókban nem ugyanazokat a fajtákat ültetik (bár az almáskertekben ugyanúgy alma nő, vagy málnával van tele a hegyoldal).
Mi most az egzotikumoknak jártunk utána.
Zalai dombság – a magyar füge, a datolyaszilva és a kivi „bölcsője”
A zalai dombság déli részének szubtrópusi klímája Észak-Olaszországéhoz hasonló – ezért vágott bele Varga János olasz nyelvtanár mintegy 30 évvel ezelőtt saját kertjében a fügetelepítésbe Olaszországból hozott tövekkel. Az ő ötlete és tapasztalatai alapozták meg szakmailag a 2005-ben létrejött tormaföldei ültetvényt, melyet a fiatal kertészmérnök, Harcz Endre lelkesedése hívott életre. Varga János öreg fáiról szaporították az első dugványokat, melyek néhány éven belül termőre fordultak.
Bár nem kerestek befektetőt, a tőke találta meg őket: egy gödöllői üzletember szeretett volna fügével foglalkozni, nagyban. Az interneten keresett szakmai partnert, így végül a kereső „sorsolta össze” a feleket. Rövid tárgyalási szakaszt követően közös céget alapítottak, és megvásárolták a Tormaföldéhez tartozó Szent János-hegyen található, festői szépségű területet – itt jött létre a közép-európai klímaviszonyok mellett egyedülálló, 1200 tővel rendelkező, 7 hektáros ültetvény.
A szakmai siker egyik legfontosabb feltétele a hozzáértés: mielőtt a tormaföldei ültetvény elérte volna végleges méreteit, Harcz Endre és Varga János Dél-Olaszországba utazott, hogy tudását gyarapítsa. Nápolyig utazva járták végig az ültetvényeket, trükköket, módszereket lestek el, megismerkedtek a szükséges eszközökkel. (A füge Olaszország harmadik legnagyobb mennyiségben termelt gyümölcse, ennek ellenére nagyon kevés egybefüggő ültetvény van – a tormaföldeinél egy nagyobbról tudnak a szakértők.)
Harcz Endre meteorológiai megfigyelésekkel is megalapozta a küldetés sikerét: a dombtetők klímája sokkal enyhébb, mint a völgyek vagy a sík terep, s ennek megfelelően választották ki az ültetvény területét. A fajtaválasztás kulcsfontosságú: ez a fajta mínusz 15 fokig bírja a hideget. A hegyen az első télen mínusz 12 fokot mértek, lent a völgyben akkor mínusz 21 fok volt – ezt a különbséget használták ki. Hangsúlyozta, hogy semmiféle összefüggés nincs a globális felmelegedés és az ő vállalkozásuk között, hisz negyven-ötven éve is termett már a füge a térségben, amikor még szó sem volt az éghajlatváltozásról. De ültetvényszinten, fajta tekintetében körültekintőbben kell választani, mint egy hobbikertben.
A különböző fügefajták májustól októberig teremnek, ez az ültetvény kétszer termő fajtákból áll: a hét hektáron termesztett húszféle füge között van hosszúkás „szivarfüge”, kisebb és termetes méretű, és a szokásos lila mellett sárga színű is. A liget mellett épült egy vendégház, ahol egyrészt a füge feldolgozása zajlik, másrészt kiszolgálják az idelátogatókat. A környék legszebb panorámáját az előtte álló kilátóról csodálhatjuk meg. A fügétől roskadozó fák között szaladgálni egészen varázslatos élmény, a szaftos, puha, érett fügéket megkóstolni nemkülönben…
Harcz Endre kísérleti jelleggel kivi- és datolyaszilvafákat is telepített a fügeültetvényre, mely később saját szakmai útját is meghatározta. 2014-ben a közeli Becsehelyen egy 1,7 hektáros területen a testvérével összefogva vágtak bele a datolyaszilva-termesztésbe. A fügeültetvényt az eredeti tulajdonosi körből az Utassy család vitte tovább. A datolyaszilva-ültetvény 2020-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, 1000 darab gyümölcsfával. A más néven khaki szilvaként ismert gyümölcs védett fekvésű helyeken hazánkban is sikeresen termeszthető – megfelelő őszi takarással a – 20 fokot is kibírja. Kedvező körülmények között a fák magassága elérheti a 15 métert is. Gyümölcse közepes alma nagyságú, gömbölyded, sárgás-narancsos színű. Az ősz derekán szüretelhető.
Emellett az egzotikus növények termesztése során felhalmozódott tapasztalatait egy kertészet keretei között hasznosítja, melyben szintén a testvére a tulajdonostársa. Itt a füge és a datolyaszilva mellett kivi, gránátalma és a hazánkban kevéssé ismert indián banán nemesítésével, szaporításával foglalkoznak. Vásárlóik nemcsak facsemetét vásárolnak, hanem megfelelő tanácsadást kapnak ahhoz, hogy életképes, termő gyümölcsfákat neveljenek.
Terem már a magyar citrom!
A lajosmizsei Szőrös és Kisjuhász Kertészet egy 1987-ben alakult családi vállalkozás. Kezdetben dísznövénykertészetként üzemeltek – ebből mára a cserepes jácint maradt meg a termékpalettán. Szamócával folytatták, a régió vezető szamócatermelő gazdaságai között tartják őket számon.
Valódi hírnévre a 2013-ban telepített meyer citromültetvényük kapcsán tettek szert: ennek 0,25 hektár a termő területe, 0,4 hektáron pedig az utánpótlást jelentő fiatal fák növekednek. Fóliasátorban, biológiai növényvédelemmel folyik a termelés, így igazi biocitrom terem az Alföld közepén: fő kártevői ellen ragadozó fürkészdarazsakkal védekeznek, a gyomirtást pedig a citromfák alatt kapirgáló tyúkokra bízzák. A gyümölcsöt éretten szedik, így valóban kezeletlen héjú, lédús és illatos. A tavasz közepén a méhek nagy örömére virágba borul az ültetvény, az érett gyümölcsöt novemberben szüretelik, mely 9 megyében és a főváros 10 kerületében kapható.
Ásotthalom válasza a klímaváltozásra: a batáta
A magyar batáta története a ’80-as évekig nyúlik vissza: Váraljai Dénes televíziós szakemberként sokat utazott, így ismerkedett meg az édes ízű gumós növénnyel, amit hazahozott, és a saját kiskertjében kezdett termeszteni. Az első évek nem tekinthetők sikertörténetnek: Ásotthalom klímája és talaja növénytermesztés szempontjából az ország egyik legkedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező területe. Nagy eredménynek számít tehát, hogy itt, a sivár homokon a kitartó kísérletezésnek köszönhetően eredményesen, nagy mennyiségben tudják termelni. A batáta egyébként melegkedvelő növény, viszonylag szárazságtűrő, de igényli az öntözést – szerencsére a talaj kémhatása és tápanyagtartalma szempontjából nem túl igényes. A termesztés szűk keresztmetszetét az éves csapadék rendszertelen elosztása jelenti.
Európában másodikként saját fajtát is nemesítettek, mely az Ásotthalom 12 nevet kapta. A Közép-Amerikában őshonos növény mára az alföldi falu védjegyévé vált, és a környéken sokan kezdtek el foglalkozni vele, így a régió hazai viszonylatban batáta-nagyhatalomnak számít. A kétezres évek elején a környéken élők közreműködésével létrehozták a Batáta Baráti Kört, ahol Váraljai Dénes ingyen adta a palántákat, majd a szerzett termesztési és értékesítési tapasztalatokat egymással megosztva vitték tökélyre a hazai batátatermelést. Gyakorlatilag az egész országban elérhetők a termények, mára több, mint 25 család foglalkozik vele a faluban és környékén, de így is csak az egyre növekvő országos kereslet 30%-át tudják kielégíteni.
A napjainkban már nyereséges vállalkozás a Bivalyos Tanya nevet kapta, és Váraljai Dénes fiai, Tamás és László irányításával működik. A megfelelő fajták kiválasztását követően már a hazai klíma sem hozható fel hátrányként a batátatermesztés kapcsán. Annak érdekében, hogy a növényfajta egészségügyi biztonsága továbbra is a jelenlegi szinten maradhasson, az ásotthalmi vállalkozás a Szegedi Tudományegyetemmel, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel és a NAIK kutatóival évek óta együtt dolgozik azon, hogy az országban gazdálkodókat megbízható szaporítóanyagokkal láthassák el, ami az első lépés a sikeres termesztésben.
Fotó: Louis Hansel
Csilifarm a Börzsöny lankáin
Címben szépen hangzik, de a Börzsöny agyagos talaja nem kedvez a zöldségtermesztésnek, bár klíma szempontjából a nagymarosi hegyek déli lankái kellemes otthont biztosítanak a délszaki éghajlatot kedvelő növényeknek – a múlt században kiterjedt szelídgesztenye-ültetvényeknek adtak helyet, melyek nagy része sajnos mára tönkrement. Nagy Gábor közlekedésmérnök ezeket az adottságokat ismerve vágott bele a csilitermesztésbe2011-ben: a megszállottság egy Habanero paprika elfogyasztását követően lett úrrá rajta. Kezdetben saját magának akart egy olyan terméket előállítani, melyet fűszerként használhat: amivel nem sózza el az ételt, és kis mennyiséggel eléri a kívánt hatást, közben megőrizve a csili erejét és frissességét – mindezt kapszaicinkivonat és egyéb adalékanyagok nélkül. A kiskertjében és az ablakpárkányon nőttek az első csilik, de már ebből akkora mennyiség állt elő, hogy létrejöttek az első termékek, melyekből jutott a baráti körnek és az ismerősöknek is. Közben elkezdte tanulmányozni az egyes csilifajtákat, belefogott a termesztésbe, és a téma egyik legjobb hazai gyakorlati szakértőjévé vált. Követve a világ csilitrendjeit bővítette a fajtaválasztékot: jelenleg 1000 négyzetméteren 5-féle csilit termeszt, köztük Guinness-rekorder fajtaváltozatokat is. Jalapeño Tequila szósza 2017-ben a The Hot Pepper Awardson két kategóriában is világbajnok lett. A növények szabadon, az előnevelés időszakában részben fóliában növekednek. A termesztés során a chilik zöldségtápszert és virágzáskor egyszeri kártevő elleni permetezést kapnak, más beavatkozásra nincs szükség. A termést a nélkülözhetetlen védőfelszerelésbe öltözve Gábor saját maga dolgozza fel és csomagolja. Legfontosabb termékei a kizárólag chilit és sót tartalmazó chilikrém, illetve az ecettel készített chiliszósz, de újabb termékek kifejlesztésén is dolgozik folyamatosan. Lelkesedése hívta életre a Nagymarosi Csípős fesztivált, és csilije szép lassan a város védjegyévé válik: még csilis fagyit is kóstolhatunk a helyi cukrászdában, és csiliszörppel öblíthetjük le.
Kiemelt kép: Stefano Zocca
