Sörsommelier-képzés, a sör bevezetése a gasztronómiába, jövedéki adócsökkentés kiharcolása és hasonló ambiciózus célok szerepelnek Schillinger Attila, a Magyar Sörgyártók Szövetségének idén megválasztott új elnökének tervei között.
– Mennyire ismert Ön előtt a hazai söripar, mit érez a feladatban személyes kihívásnak, és mikor fogja azt mondani, hogy elnökként elérte célját?
– Kommunikációs tanácsadóként már az 1990-es évek vége felé dolgoztam a Magyar Sörgyártók Szövetségével. Azóta nagy változások történtek a söriparban, átrendeződött és koncentrálódott a tulajdonosi struktúra, és míg akkor még öt tagja volt a szövetségnek, ma pedig már csak három.
A legfontosabb azonban nem változott: erős borhagyományokkal rendelkező országban élünk, ahol nagyon sokat kell tenni azért, hogy a sört felzárkóztassuk, olyan széles körben ismerjék, fogyasszák, mint a bort. Nem utolsó sorban pedig a szabályozási környezet is hasonló módon kedvezzen a sörpiacnak, mint a borénak.
Az is közismert, hogy a kilencvenes évek elején lényegesen magasabb volt a hazai sörfogyasztás, ami folyamatos csökkenés után pár éve kisebb-nagyobb változásokkal úgymond oldalazásban van. A kihívás az, hogy felfelé mozduljon el. Legyen a sörnek meghatározó piaca, kultúrája. Szeressék a sört, és ne csak a férfiak, hanem a hölgyek is – ami egyébként Nyugat-Európában már teljesen elfogadott dolog.
Nagyon sokat kell még tennünk, hogy helyére kerüljön a söripar Magyarországon, és ebbe beleértem a nagyokat és a kicsiket egyaránt.
Ennek részeként az idén új színt viszünk a kommunikációba. Tagjaink összefogásával olyan rendezvénysorozatot szervezünk, amelynek témája a sör és a gasztronómia, a sör kulturált fogyasztása, a sörkultúra elmélyítése és azok megnyerése, akik eddig nem a sört választották egy menü részeként. Nekik is szeretnénk megmutatni, hogy a sörnek sok oldala és sokféle íze van. Ha ezt jó iránynak érezzük, a következő években is folytatni fogjuk.
– Az elmúlt 20-22 évben tapasztalt, többé-kevésbé folyamatos visszaesés után mire alapozzák ezt az óvatos optimizmust?
– Több, egymással összefüggő tényezőre. A makrogazdasági adatokat nézve elindult a GDP-növekedés, úgy tűnik, a válságnak vége van. Ez azt jelenti, hogy valamivel több pénz marad az emberek zsebében, és reményeink szerint ebből sörre is több jut. Ezt igazolja az is, hogy tavaly végre nőtt a prémium termékek forgalma.
Másrészt, pont ebből a GDP-növekedésből adódóan stabilnak látszik a költségvetés helyzete, nincs olyan nyomás, ami szükségszerűen a sör jövedéki adójának emelése irányába hatna. Utoljára 2013 elején nőtt az adó, akkor az 5-5,5 százalékos fogyasztási visszaesést okozott. És ráadásként most van egy felhajtóerő a gasztronómia felől is. Ha sikerül ezeket a kedvező hatásokat kihasználnunk, akkor van esély arra, hogy elinduljunk felfelé.
– Ezek igazából mind külső körülmények, de terveznek-e a nagy sörgyáraink olyan, a világ más részén meg működő lépéseket, amelyekkel beléphetnének a kis szériás sörök piacára? Elképzelhető-e, hogy egy nagy sörgyár épít, esetleg vásárol egy kis sörfőzdét, amelynek söreivel megjelenhet a kisüzemi sörök piacán?
– Ez nem szövetségi kérdés, üzletstratégiájukat tagjaink önmaguk határozzák meg, de biztosan lépni fognak. Egyik tagunk anyavállalata, a Molson-Coors például 2013-ban megvásárolt egy ír mikrosörfőzdét. Lehet, Magyarországon is eljön majd az a pillanat, hogy tulajdont szerez egy kis sörfőzdében valamelyik nagy cég, vagy bármilyen más együttműködés létrejön közöttük. Ők is gondolkodnak új dolgokban, például új típusokkal, szűretlen sörrel jelentkeznek a piacon.
Szövetségként azt várjuk, hogy idővel a kicsik is felnőjenek olyan szintre, hogy bizonyos kérdésekben – például sörkultúra, sörfogyasztási szokások, szabályozási környezet – együttműködhetünk. Vannak ugyanis közös ügyeink.
– Egyébként kicsiket felvennének a szövetségbe?
– Egyelőre erre nincs megoldás. A szövetség alapszabálya a nagy sörgyárakra épül. Európában van, ahol a kis sörfőzdék kevesebb tagdíjat fizetnek, cserében kevesebb jogkörrel rendelkeznek, inkább csak konzultációs szerepük van. A mi alapszabályunkban még nincs ilyen, de ha igény lenne rá és a tagjaink is úgy látnák jónak, én nagyon nyitott lennék rá, már csak azért is, mert úgy gondolom, a sör az sör, függetlenül attól, hol készül. El kellene oda jutni, hogy a sört együtt képviseljük. Ennek létrejötte nagy lépés és jelentős eredmény lenne.
– 66 milliárd forintos évi adóbefizetésével a söripar látszólag erős gazdasági tényező, azonban ha jövedéki adóemelés van, akkor a sör adója biztosan emelkedik, miközben a boré nulla. Nem tudna a szövetség valamivel határozottabban fellépni adóügyekben?
– Igen, ezt sokkal jobban kellene csinálnunk. Van is erre európai példa: Angliában már harmadik éve van érvényben egy megállapodás az ottani sörgyártók és a pubüzemeltetők szövetsége, valamint a kormány között, amelynek értelmében fokozatosan csökkentik a sör jövedéki adóját. Ott épp most voltak választások és ugyan nem a sör volt a kampány központi témája, de az árakon keresztül az adónak igenis szerepe van abban, hogy egy válságból kilábaló gazdaságban felpezsdül-e a fogyasztás, ami beruházásokat és új munkahelyeket generál, vagy sem.
Ebből mit tanulhatunk? Egyrészt, hogy lehetséges az adócsökkentés, másrészt nem működik úgy a politikával való megállapodás, hogy csak kérünk. Adnunk is kell valamit. Angliában is beruháztak a sörgyártók, munkahelyeket teremtettek, fejlesztették az infrastruktúrát a Horeca-szektorban. Ha Magyarországon a politika fejleszteni akarja a turizmust és vendéglátást, ebben nekünk partnernek kell lennünk. Valamit valamiért. Ha sikerülne az angol mintára valami hasonló gondolkodást elindítani itthon is, akkor azt mondom, elértünk valamit.
– Van-e olyan programja a szövetségnek, amellyel a vendéglátóhelyeken dolgozók sörismereteit bővítenék?
– Az idén indítunk egy sör és gasztronómiai sorozatot. Ezzel kapcsolódunk egy, az Európai Sörgyártók Szövetsége által kezdeményezett páneurópai kampányhoz, aminek a neve Love Beer, és célja közelebb hozni a sört a fogyasztókhoz, bemutatni a sör kultúráját. Ebben számítunk a vendéglátásban dolgozó szakemberekre is.
Már felvettem a kapcsolatot a világ vezető sörsommelier-eit képző müncheni Doemens Intézettel, hogy a tanfolyamaikra mi is eljuthassunk. Vagy úgy, hogy valamilyen formában Magyarországon is meghonosítjuk a képzést, vagy angol nyelven és valamivel alacsonyabb áron elérhető legyen a hazai szakemberek számára is. Nagyon fontos, hogy legyenek olyanok, akik nagyon értenek a sörhöz, és nem feltétlenül sörfőzőmesterek, de jól tudják párosítani a söröket az ételekkel, beleértve a magyaros fogásokat is. Hiszen a sörök nagyon jól mennek a fűszeresebb, húsosabb ételekhez, ami a magyar gasztronómiát jellemzi. Jó lenne, ha jobban ismernék a sörfajtákat és összehoznák az modern magyar gasztronómiai vonallal.
– Valamikor voltak sörnagyköveteink is, népszerű színészek, humoristák. Terveznek-e hasonló posztot?
– Ebben az értelemben nem. A sörsommelier-ek lesznek a nagyköveteink, akik magasabb szinten és hitelesebben fogják képviselni a sör ügyét. Ausztriában minden évben megválasztanak egy séfet, aki nagyon ért a sörhöz és a gasztronómiához, ő egyféle sörnagykövet, ami nekem tetszik, de egyelőre a sörsommelier képzésre koncentrálunk.
A hitelességet viszont rendkívül fontosnak tartom. Az idén lesznek olyan témáink, mint például sajt és sör párosítása, amit valódi tudás nélkül nem lehet hitelesen előadni, amihez nem elég a népszerűség. Lesz, amit az átlag magyar fogyasztó talán szentségtörésnek fog tartani, de mi meg fogjuk pendíteni ezeket a húrokat is.
– Milyen csatornákon jut majd el az információ, a tudás az érintettekhez?
– Nem reklámkampányban gondolkodunk, hanem informálásban. Újságírók, bloggerek bevonásával jelen akarunk lenni a médiában, a közösségi médiában, bemutatókat, találkozókat, vitákat szervezünk, és ott leszünk a sörfesztiválokon és a tagjaink által szervezett rendezvényeken is. Egy újfajta igehirdetés lesz a sörről.
– Végezetül egy személyes kérdés: Ön szereti a sört?
– Szeretem a legkülönfélébb söröket megkóstolni, bármerre is járok a világban, Amerikában, Európában vagy a világ más tájain. Nem mennyiségi ivó vagyok, inkább az újdonságok, különlegességek érdekelnek. Szeretem kipróbálni az egészen szélsőséges ízkombinációkat is. Például nemrég kóstoltam egy kávés-meggyes sört, ami egészen érdekes volt. A való életben is vállalkozó és felfedező típus vagyok, ezért a sörválasztásom is ilyen.
Vétek György
A cikk a Vendéglátás magazin júniusi lapszámában jelent meg. Előfizetés itt.
