A világ népessége 2050-re várhatóan eléri a 9,7 milliárd főt, az élelmiszerek iránti kereslet folyamatosan növekszik, és ez a kiugrás veszélyezteti az élelmiszer-ellátást, és nyomást gyakorol ökoszisztémánkra. A kihívás globális, a kormányok világszerte erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a fenntarthatóbb fehérjeforrásokra való átállást.
Az ehető rovarok ígéretes alternatívának számítanak, mivel alacsony környezetterheléssel állíthatók elő. A rovarok ipari termelése azonban viszonylag új fogalom a nyugati országokban, és ennek a feltörekvő ágazatnak még számos akadályt le kell küzdenie. A rovarok fajtól és étrendjüktől függően több mint 70 százalékban fehérjét tartalmazhatnak (szárazanyagra vonatkoztatva), és más állatokhoz képest magas ehető tömegük van. Ezenkívül a rovarok hatékonyabban alakítják át a takarmányt biomasszává, mint a hagyományos állatállomány, mivel hidegvérűek, és ezért kevés energiát használnak fel testhőmérsékletük fenntartásához. A kutatások kimutatták, hogy a rovarok kevesebb üvegházhatást okozó gázt termelnek és lényegesen kevesebb ammóniát bocsátanak ki, illetve kevesebb vizet igényel az előállításuk a haszonállatokhoz képest. Ezen túlmenően a rovarok helyben termelhetők vertikális gazdálkodási rendszerekben, amelyek kisebb felületet igényelnek, mint a jelenlegi fehérjeforrások; több rovarfaj egész évben folyamatosan termelhető.
A sárga lisztféreg, a vándorsáska és a házi tücsök a legígéretesebb rovarfajok közé tartoznak az emberi táplálék alapanyagaként. A sárga lisztférget és a vándorsáskát jogilag emberi fogyasztásra alkalmassá váltak az EU-ban. A házi tücsök esetében az engedély még várat magára.
Az ipari rovartenyésztés még viszonylag új fogalom a nyugati országokban, ez az ágazat még mindig a kezdeti szakaszában van. Jelenleg a rovarfehérje viszonylag drága a hagyományos fehérjeforrásokhoz képest, ezért a termelőknek be kell fektetniük folyamataik automatizálásába és optimalizálására, hogy csökkentsék a költségeket, és növeljék a hatékonyságot, hogy versenyképesek legyenek a hagyományos élelmiszertermékekkel szemben. A második kihívás a rovarok jelenleg elérhető piaca. Ma a fő piac az állateledel ágazat, különösen a madarak és hüllők takarmánya, míg más alkalmazásokra – köztük az emberi élelmiszerekre – még nincs ilyen kereslet.
A kereslet és a kínálat meghatározása nehézkes, és ez szorosan összefügg más kérdésekkel, például a fogyasztói elfogadással. Számos tanulmány jelent meg ebben a témában, és megállapítható, hogy a fogyasztók elfogadottsága jelenleg alacsony, különösen a nyugati társadalomban, ahol a rovarokat gyakran társítják kártevőkkel, szennyezéssel és egészségügyi kockázatokkal. Számos tanulmány utal arra, hogy a fogyasztók elfogadottságának javítása érdekében lépéseket lehet tenni, például formájuk megváltoztatásával, hogy a rovarok ne legyenek láthatóak az élelmiszerekben, vagy pozitív és emlékezetes ízélményekkel.
A jogi szempontok is fontos akadályt jelentenek a rovartermelés számára, mivel a szabályozás korlátozza a rovarok terjeszkedését és alkalmazását az élelmiszerágazatban. Ezen akadályok ellenére a kutatás megnövekedett, és intenzíven a rovartermelési folyamat optimalizálására és fenntarthatóságára összpontosított.
A rovartenyésztéssel kapcsolatos sok kutatás ellenére az ipari termelés még mindig gyerekcipőben jár. A rovarok azonban óriási lehetőségeket rejtenek magukban korunk fő kihívásaival szemben, beleértve a megnövekedett élelmiszertermelést, miközben csökkentik a negatív környezeti hatást. Jelenleg több vállalat az ipari rovartermelésre összpontosít, ami azt mutatja, hogy ez egy ígéretes iparág.
Forrás: New Food
