Sommelier-k, a gasztrokultúra formálói

Szerző: | 2017.09.11 | Események, Hírek

A Chaine Egyesület először 2016-ban rendezett hazai válogatóversenyt az Ifjúsági Sommelier Világbajnokságra, amelynek győztese, Nagy Fruzsina végül különdíjjal térhetett haza Vaduzból. Idén azonban nem érkezett elegendő jelentkező a magyar selejtezőre, így a verseny szervezői maguk választották ki a budapesti világversenyen induló hazai indulóját. Szik Mátyás, a Four Seasons Hotel Gresham Palace head sommelier-je a nyarat már a felkészülésnek szenteli.

Hogyan talált meg ez a felkérés?

Április elején Varga Norbert – akit nem csupán szakmailag becsülök, de komoly nemzetközi versenyrutinnal is rendelkezik – felhívott, hogy vállalnám-e az indulást? Bevallom, nagyon hirtelen jött ez a megkeresés, és bár megtisztelve éreztem magam, mégis gondolkodási időt kértem. Egy hét múlva végül úgy döntöttem, hogy belevágok.

Mit lehet tudni egy ilyen versenyről?

Ha a tudásszintet nézzük, akkor ez nagyjából a Master Sommelier négyszintes rendszerében a 3-4., vagyis az Advanced és a Master fokozat között helyezkedik el. És bár 31 év a korhatár, de a világ legjobbjai vesznek részt rajta. Lebonyolítását tekintve pedig épp olyan, mint egy nemzetközi sommelier verseny, elméleti és gyakorlati feladatokkal.

Itthon háromszor nyerted meg a Sommelier Bajnokságot, amivel kiérdemelted az örökös magyar sommelier bajnok címet, de nemzetközi versenyen megmérettetted már magad?

Sajnos nincs ilyen jellegű tapasztalatom, de tudom, hogy milyen aszkétizmussal jár a felkészülés és mennyire összetett a verseny.

Hogyan lehet egy ilyen versenyre felkészülni?

Szik MátyásLeginkább pénz és idő kell hozzá, de főleg az utóbbi. Szerencsére a munkahelyemmel sikerült egyéni megállapodást kötnöm, és nagyon sokan támogatnak. Mellém állt a Sauska és az összes hazai borkereskedő felajánlotta segítségét, így egyik nap a Bortársaság, másik nap a Veritas munkatársaival kóstolok itthon nehezen elérhető tételeket. Ám tudni kell, hogy a világ legjobb sommelierjei által rutinszerűen ajánlott borok Magyarországon szinte elérhetetlenek…

Mentorként ki segít mindebben?

Szentkirályi Orsi, aki már megszerezte a Master Sommelier Advanced diplomáját és most készül a Master fokozatra Londonban. Ő abszolút képben van feladatokkal és versenyzőkkel, és pontosan tudja, hogy mindez mivel jár – ráadásul nagyon jó barátom.

Van olyan feladat a versenyen, amitől esetleg tartasz?

A gyakorlatok voltaképpen a mindennapi munkánk részei, ezeknek „benne kell lenniük a kezünkben”, de az elmélet olyan, mintha három államvizsgára kellene felkészülni három hónap alatt, és valljuk, ezt itthonról nehéz megugrani. Néhány szakkönyv ugyan rendelkezésre áll, és létezik kimondottan a sommelier-knek dedikált szakmai oldal, ahol regisztráció után rengeteg anyaghoz hozzáférünk, ám még ez is kevés. Az itt indulók egy része 1-3 éve készül a versenyre, az utolsó fél évben voltaképpen – kis túlzással – elvonul a családjától, tanul és/vagy utazik, netán külön pszichológus készíti fel.

Hogyan látod, érzed ezek után a saját esélyeid?

Egyik nap úgy ébredek, hogy ide nekem a dobogót, máskor teljesen lesajnálóan nyilatkozom magamról, azonban minden tőlem telhetőt megteszek a felkészülés érdekében, és nem a személyes profit motivál. Azt azonban látni kell, hogy a világ elitje mennyire eltér a kelet-európai kollegáiktól – mi még csak tanuljuk azt, amit ők évek óta magas szinten, naponta rutinszerűen művelnek.

Egy Budapesten rendezett sommelier világversenynek lehet az az üzenete, hogy ezt a szakmát bizony itthon is komolyan kell venni?

Nagyon remélem, hogy állami szinten is felismerik ennek jelentőségét és nem csak beszélünk majd róla, hanem teszünk is a szakma presztízsének növeléséért. A Chaine VB legalább annyira fontos, mint a Bocuse d’Or, és hatalmas lehetőség az ország számára már a rendezés is. És ha mindezek üzenete átmegy, ha a szakma és az államigazgatás felsőbb szintjein is elkezdik komolyabban venni, a következő években indulóknak sokkal jobb lehetőségei lesznek. A sommelier-k gasztrokultúrára gyakorolt hatása ugyanis fontos vagy legalábbis annak kellene lennie – és ezt kellene felismerni.

Mindeközben a külföldi (szak)sajtóban pedig egyre többször látom leírva, hogy a sommelier-k az új rocksztárok – ott már úgy tűnik, a piac respektálja azt a tudást és az erőfeszítést, amit ennek a szakmának a magas szinten űzése megkíván.