Sok évszázados hagyomány szerint a hűvösebb idők beköszöntekor a sörfőzők a nyári könnyedebb, elsősorban szomjoltó sörök helyett testesebb, erősebb italokat főztek, amelyek megfeleltek az emberi szervezet téli, magasabb energiaigényének. Mára ennek élettani jelentősége csökkent, a sörfőzőket sokkal inkább a marketing és az év végéhez kötődő ünnepek inspirálják.
A karácsony így pont kapóra jön, hogy a sörfőzdék valami különlegességgel jelentkezzenek decemberben – többnyire még azok is, akik egyébként is csak extrákat készítenek. Pusztán a pontosság kedvéért hangsúlyozzuk: karácsonyi sör, mint sörfajta valójában nem létezik, éppúgy lehet alsóerjesztésű láger, mint felsőerjesztésű búzasör, vagy ale. A lényeg, hogy valamelyest eltérjen hétköznapi társaitól, és karácsony előtt kerüljön forgalomba.
Téli sörök
Persze azért akad olyan sörtípus, amit a régebbi időkben – amikor az emberi gazdálkodás sokkal jobban ki volt szolgáltatva az időjárásnak – csak télen készítettek. Ilyen például a németországi Kulmbachból származó jeges bak (eisbock). A történet alapmotívumaként a szórakozott inasok egy téli estén kinn felejtettek néhány hordó sört a főzde udvarán, ami reggelre részben megfagyott. Másnap – a tönkrement hordók és a sör miatti büntetés fájdalmait enyhítendő – az inasok kiszürcsölték a maradék sört a jégtömb belsejéből, amitől villámgyorsan és brutálisan berúgtak. Látván ezt a mester, maga is megkóstolta a gyanús folyadékot, és rájött, hogy egy addig soha nem kóstolt, extra erős sörtípus született az inasok trehányságának eredményeként. A víz (egy része) ugyanis kifagyott a sörből, ezáltal koncentrálódott az alkohol és az ízek is. Az eisbock elnevezést azóta is csak a kifagyasztásos eljárással készülő sörökre lehet alkalmazni.
A magas alkoholtartalom pedig nem csak ígéret, hanem tény. Az egyik legismertebb jeges bak, az eredetileg svájci, de másfél évtizede már osztrák Mikulás-napi sör, a Samichlaus. A Schloss Eggenberg főzete 14% alkoholtartalmú. Minden évben december 6-án főzik, majd az erjedést követően tíz hónap elteltével palackozzák, s csak ezután kerül az üzletekbe és a sörözőkbe. Nem sokkal marad el alkoholtartalomban (12 %) a Schneider Aventinus Weizen-Eisbock sem, ami a ratebeer.com szerint a világ egyik legjobbja ebben a műfajban.
A brit sörkultúrában winter warmer-nek, vagyis téli melegítőnek is szokás nevezni a téli hónapokra főzött erősebb, mindennapi ale-eket. A britek persze szeretnek hosszasabban elidőzni kedvenc pubjaikban, így az erősebb söröket is az ottani ivósörökhöz kell viszonyítani, ezek alkoholtartalma ritkán haladja meg az 5,5-6%-ot. Tagadhatatlan viszont, hogy ilyenkor van nagyobb keletje az olyan, alapból erősebb söröknek, mint a barley wine, és az utóbbi időkben igencsak kedveltté vált imperial stoutoknak, portereknek, és ezek whiskys, konyakos stb. hordóban érlelt változatainak. Az ünnep viszont egészen más, oda ünnepi sör dukál.
Ünnepek sörei
Az ünnepi sörök jó alkalmat biztosítanak a sörfőzdék számára, hogy teszteljék újdonságaik fogadtatását: a sikeresebb alkalmi főzetek – akár más néven – nemegyszer beépülnek a sörfőzdék szortimentjébe. (A Stella Artois is karácsonyi sörként kezdte 1926-ban.) A karácsonyi kiadás kiváló apropó a gyűjtőszenvedély ébren tartására is. Különösen a skandináv országokban és az Egyesült Államokban nagy divat minden évben más és más címkékkel útjukra bocsátani az ünnepi söröket. Az amerikai Anchor Brewery például 1975 óta bocsát ki karácsonyi sört minden év november közepén (ami január végéig általában el is fogy), évente változó címkével, alátéttel és alkalmi pohárral, és évről évre némileg változó receptúrával.
Ezerévenként adódó, ritka alkalmi sörből nőtte ki magát az amerikai Samuel Adams Utopias nevű főzete is. A 2000. év tiszteletére készítettek egy Millennium nevű sört, amelynek 20% százalék alkoholtartalma akkor világcsúcsot jelentett. Azóta az Utopias évről évre igyekszik ezt az értéket felülmúlni – jelenleg 24% környékén tart…
Az ünnep kiváló alkalmat kínál fűszerezett sörök készítésére is. Az ilyenkor használatos ízesítők pedig harmonizálnak a karácsonyi ételek és sütemények fűszereivel: méz, gyömbér, narancs, vanília, fahéj, szegfűszeg stb.
Észak-Európa országaiban kifejezetten nagy kultusza van a karácsonyi söröknek. Dániában például az összes sörfőzde (és természetesen a sörözők, bárok, cafék és vendégeik is) készül a „J-napra”. Ugyanis a hagyomány szerint országosan egységesen ettől a naptól lehet karácsonyi sört (Jule øl) fogyasztani. Ez a nap pedig minden év november első péntekje, egészen pontosan este 8 óra 59 perc. Előzetes helyfoglalás mindenütt ajánlott!
Az utóbbi évek egyik legnagyobb divatja lett a sörös adventi naptár: egy ünnepi motívumokkal díszített, 24 palack sört tartalmazó doboznaptár. A visszaszámlálás elkezdésekor minden nap ki kell nyitni egy ablakot, és persze vele együtt egy sört!
Hazai kínálat
A magyarországi sörivókat egészen a legutóbbi évekig nemigen kényeztették el a sörfőzők, sem a kicsik, sem a nagyok, de igazából a közönség sem döngette a sörfőzdék kapuit karácsonyi sörért. Így sokáig az importőrök kínálatával kellett beérnünk. Az úttörők elvitathatatlanul a belga karácsonyi sörök voltak, immár legalább tizenöt esztendeje, hogy minden december elején megjelennek a korcsolyázó, Mikulás-sapkás rózsaszín elefánt és társai a sörboltok polcain. A belga karácsonyi sörök mindegyike kapható 0,75 (némelyikük 1,5) literes palackban is, így ideálisak egy asztaltársaságnak is.
Igazán szép a német-osztrák vonal kínálata a szaküzletekben: többek között a már említett Samichlaus, a bajor Aecht Schlenkerla füstölt Urbock, a Kulmbacher Eisbock, az Altenmünster Winterbier, a müncheni Kapuziner Winterweizen, a Mönchshof Weichnachtsbier vagy a Weltenburger Wintertraum és az Erdinger Schneeweisse sorakozik a polcokon. Az erre szakosodott egy-két üzletben pedig egészen extrém (árban is!) amerikai, brit, holland, olasz, belga és cseh ünnepi kiadásokkal találkozhatunk.
Ami azonban igazán örömre ad okot, a hazai kisüzemi sörfőzők is meglátták a szezonális – így a karácsonyi – sörökben rejlő lehetőségeket. A pár évvel ezelőtti első próbálkozások (a méz, narancs, gyömbér, fahéj, koriander ízesítésű Rotburger Weihnachtsbier, a Fóti Winternacht, a csepeli Rizmajer Karácsonyi söre, vagy a sajnos pár hete bezárt kiskunhalasi Hopfanatic X-mas Madness belga élesztős, fűszeres stoutja, és Armando vörös IPA-ja, a Hangover Santa) után mostanság már szinte az összes sörfőzde jelentkezik ünnepi sörrel. A békésszentandrásiak ismét jönnek a némileg módosított Esthajnallal, a MONYO idén is kiadja az évente csak egy alkalommal főzött Boris the Blade nevű russian imperial stoutját és a Franky Four Fingers nevű árpaborát. Stílszerűen – a három királyokról elnevezett – három ünnepi sörrel jelentkezett az egy éve működő Etyeki Sörmanufaktúra. A Kaspar dupla IPA, a Melkhior belga apátsági, a Baltazar pedig kávés-vaníliás ízesítésű imperial stout.
Vétek György
Cikkünk a Vendéglátás magazin decemberi számában jelent meg.
