Sörpiaci helyzetkép

Szerző: | 2017.08.02 | Hírek, Italsor

Hosszú évek stagnálása – vagy inkább lassú szűkülése – után az elmúlt 5-6 évben hirtelen felpezsdült a hazai sörpiac. Arról egyelőre persze nincs szó, hogy a csökkenés tartósan megfordult volna, a kínálat azonban lényegesen színesebb és változatosabb lett, köszönhetően a Magyarországra is megérkező kisüzemi sörforradalomnak.

Előzmények

A legnagyobb hazai sörgyártók ma már csak nosztalgiával gondolnak vissza az 1990-es évek legelejére, amikor az egy főre eső éves sörfogyasztásunk átlépte a 100 litert, és ezzel sikerült elcsípni a világranglista 10. helyét. Ma ez az érték 60 liter környékén van, amivel jelenleg a 35. hely tájékán tanyázunk.

25 évvel ezelőtt öt nagy sörgyártó (többségi külföldi tulajdonossal) hét sörgyárában nagyjából 10 millió hektoliter sör készült Magyarországon, ezt egészítette ki háromszáznál is több kisüzem, amelyek termelése jellemzően nem haladta meg az ezer hektolitert évenként és főzdénként.

1995-től kezdődően pedig 20 éven át tartó folyamatos sörfogyasztás-csökkenésnek lehettünk tanúi, miközben a globális sörpiacon zajló felvásárlások és cégösszeolvadások (is) eredményeként Magyarországon maradt három multinacionális cég négy (rövidesen csak három, mert Martfűn leállítják a sörfőzést) nagy sörgyárral, plusz egy osztrák érdekeltség egy közepes méretű sörfőzdével. A nagy reményekkel, de alapvetően hibás üzletstratégiával (nagy gyárakkal versenyezni) indult kisüzemi sörfőzés szinte elhalt, 2010-11-re mindössze talán 35 kis sörfőzde működött az országban.

 

Fordulat és jelen

2008-2009 táján azonban nagyon lassú – akkor még szinte észrevehetetlen – változás kezdődött a haza sörpiacon, elsősorban a kiskereskedelemben és egyes vendéglátóhelyeken. Színesedni kezdett a kínálat, egyre többféle cseh, belga, német, holland, dán, majd brit és amerikai sör jelent meg a polcokon és a sörözőkben a független, kis importőröknek köszönhetően, majd a kis főzdék is ébredezni kezdtek, és korábban nem főzött, Magyarországon mindeddig lényegében ismeretlen sörtípusokkal jelentkeztek, és több mint egy évtizedes szünet után új kisüzemi főzde is indult, vagyis Magyarországra is elérkezett a sörforradalom. A kisüzemi sörfőzdék helyzetét, és újabbak építését olyan – Európai Uniós joghoz igazodó – törvényi módosítások is segítették, mint a jövedéki adó megfelezése meghatározott éves termelési mennyiségig.

Az azóta eltel fél évtized pedig bebizonyította: nem múló divathóbortról van szó, valós igény mutatkozik a változatos, magasabb minőségű sörök iránt. Ez a sörfőzdék számában is látható, a tíz évvel ezelőtti, negyvennél is kevesebb kisüzemi sörfőzdével szemben jelenleg közel hatvan működik és továbbiak épülnek. Új jelenségként, a fizikai valójukban is létező sörfőzdék mellett itthon is megjelentek a saját főzdével nem rendelkező vállalkozások, az úgynevezett projekt-, vagy gerilla sörfőzdék, amelyek rendszeresen bérfőz(et)nek valamelyik kisüzemben. Számuk 2017 nyarán körülbelül húszra tehető.

Az első egy-két év botladozásai után számos kisüzemi sör nemzetközi mércével mérve is megállja a helyét, lassan Magyarország is felkerül a kraft világtérképére, és jelzik ezt a különféle nemzetközi díjak, a szaporodó külföldi fesztiválmeghívások és csapfoglalások.

A nagy sörgyárak is kénytelenek voltak kezdeni valamit a kihívással, és ha nem is álltak neki extrém söröket készíteni, óvatos próbálkozásaik már vannak, hidegkomlózással és különféle ízesítésekkel próbálják feldobni az alapsöreiket, és megtették az első lépést a felsőerjesztésű sörök világa felé is. A korábbi „Meccs van a tévében, igyál sört!” típusú nagyipari kommunikáció is finomodott valamelyest, a három nagy hazai sörgyár alkotta Magyar Sörgyártók Szövetsége 2015-ben elindította „Sör mi több” nevű akciósorozatát, amelynek keretében többek között a sör és a gasztronómia elválaszthatatlan kapcsolatára, a sörök és ételek – borokhoz hasonló – párosíthatóságára hívják fel a figyelmet.

Idén nyár elejétől pedig a jövedéki törvény módosítása a kisüzemi sörfőzés adókedvezményének eddigi 8 ezer hektoliter/éves felső határát 200 ezer hektoliterre emelte. Azonban az igazi próbatétel mind a nagyok, mind a kicsik számára még csak most kezdődik.

 

Mit hoz(hat) a jövő?

sörpiacA kisüzemi sörfőzés részesedése a sörpiacból az Amerikai Egyesült Államokban már meghaladta a 20 százalékot, Magyarországon jelenleg 1-1,5 százaléknál tart. Az szinte biztos, hogy az USA-t soha nem fogjuk utolérni, de az 5-7 százalékos piaci részesedés elérése nem lehetetlen. Ehhez persze több dolog szükséges. Egyrészt, a kisüzemi sörnek országosan elérhetővé kell válnia, nem elég Budapestet és néhány megyeszékhelyt meghódítani. Másrészt csökkenteni kell az árkülönbséget a nagyipari és a kisüzemi sör között – legalábbis egyes „egyszerűbb” sörök esetében – vagyis az utóbbinak valamennyivel olcsóbbá kell válnia. A nagy árkülönbséget jelenleg elsősorban az egységnyi kisüzemi sör jóval magasabb munkaerő- és rezsiköltsége okozza, ami a főzdék kis kapacitásának eredménye. Szükség van tehát olyan üzleti modell szerint működő sörfőzdékre, amelyek a jelenlegiek éves kapacitásának tizenöt-hússzorosát produkálják, és elsősorban széles fogyasztói igényeknek megfelelő sörtípusokat készítenek. Ők elsősorban a nagy sörgyáraknak okozhatnak majd némi fejfájást, a „kraft-vonal” a maga „csavaros” söreivel és magasabb árfekvésével továbbra is szépen megélne.

A magyarországi sörpiac egyik legnagyobb kérdése pillanatnyilag pont ez, ki, vagy kik fogják ezt a még hiányzó söripari szegmenst – évi 20-200 ezer hektoliter termelés – betölteni, és milyen üzletpolitikát fognak folytatni? Jelentkező mindenesetre már akad, hiszen nemrégiben magyar befektetők eddigi osztrák tulajdonosától megvásárolták a Pécsi Sörfőzdét. A pécsi gyár kapacitása ugyan jóval nagyobb, mint az adókedvezmény megemelt felső határa, és már 400 ezer hektó körül főztek évente, ám ennek egy része azonban bérfőzés és nagyobb üzletláncok számára készült termék.

Ezzel pedig értelmet nyer a Gazdasági Versenyhivatal két évvel ezelőtti határozata is, amelyben kötelezettségként írta elő, hogy a Heineken, a Borsodi és a Dreher 2017 végéig összesen közel 20 százalékkal csökkentse az egyes vendéglátó-ipari egységek számára kizárólagosan értékesített sör mennyiségét. Azaz, az együttes lekötések által elzárt piacrész mérete összességében 43–44-ről mintegy 30 százalékra esik vissza, lehetővé téve az alternatív sörgyárak piacra lépési esélyének növelését Magyarországon.

 

***

A nemzetközi sörvilág számokban

2016-ban nagyjából 1 930 000 000, vagyis 1 milliárd 930 millió hektoliter sört ittunk meg globális összefogással. Ennek a mennyiségnek körülbelül a kétharmadát tíz országban állítják elő a következő megoszlásban:

Kína: 472 millió,

USA: 224 millió,

Brazília: 139 millió,

Németország: 96 millió,

Oroszország: 78 millió,

Mexikó: 75 millió,

Japán: 54 millió,

Vietnam: 47 millió,

Egyesült Királyság: 44 millió,

Lengyelország: 40 millió hektoliter éves termelés.

Csak összehasonlításképpen 1985-ben még csak 1,3 milliárd hektoliter volt a Föld országainak éves összproduktuma, ami folyamatosan emelkedve 2013-ra elérte az 1,97 milliárd hektolitert. Az emelkedés elsősorban Ázsiának, azon belül is Kínának és Vietnamnak köszönhető. Kínában például az egy főre eső éves sörfogyasztás húsz évvel ezelőtt még nem érte el a 10 litert, jelenleg 35 liter/fő/év körül van. A növekedés üteme azonban már itt is lelassult, és már nem kompenzálja túl a világ más részein tapasztalható fogyasztáscsökkenést, így a globális sörpiac is apadt valamelyest az elmúlt három évben.

A működő sörfőzdék száma világszerte valamivel meghaladja a 19 ezret; 94 százalékuk éves termelése nem haladja meg az 5000 hektolitert, ezekben 30 főnél kevesebben dolgoznak és tulajdonosi szerkezetükben külső befektető tulajdonrésze nem éri el az 50 százalékot.

A legtöbb sörfőzde az Amerikai Egyesült Államokban van, szám szerint 5100 körül. Őket követi az Egyesült Királyság közel 1900, majd Németország körülbelül 1400 sörfőzdével.

Népességszám arányában sörfőzdékkel legjobban Csehország van ellátva, ahol egymillió lakosra 39 főzde jut. Őket követi az Egyesült Királyság 25, majd holtversenyben Németország és az Egyesült Államok 16-16 sörfőzdével. Legtöbb sört fejenként és évente szintén Csehországban isznak, körülbelül 143 litert. Fej-fej mellett második-harmadik Németország és Ausztria 106, illetve 105 literrel. Lengyelország 98 literrel feljött a negyedik helyre, ötödik pedig Litvánia 92 literrel.

Európa leginkább kocsmába járó népe az ír, ők a teljes fogyasztásuk 67 százalékát vendéglátóhelyeken abszolválják. Utánuk mediterrán országok, sorrendben Spanyolország, Portugália, Málta, Görögország következnek, 50 százalék fölötti HoReCa részesedéssel. (Ebben nyilván fontos szerepe van a nagy nyári turistaforgalomnak.) Magyarországon ugyanez a mutató 35 százalék.

Vétek György