Tombol a versenyszezon

Szerző: | 2017.05.09 | Hírek

Tavasz van, a versenyek időszaka. Szinte minden jelentősebb italmárka megrendezte már az országos bajnokságot, és a győztesek javában készülnek a nemzetközi versenyekre. Körképünkben Gózon Péter és Lukács Roland bartender, valamint Horváth Máté és Tüü Péter sommelier mesél a tapasztalatokról, a felkészülésről és az esélyekről.

Örök kísérletező vagyok

Gózon Péter, a Bacardí Legacy Global Cocktail Competition versenyzője

A világ egyik legrangosabb koktélversenyeként számon tartott Bacardí Legacy Global Cocktail Competition idei nemzetközi mezőnyében a Warm Up koktélbár 25 éves bartendere, Gózon Péter képviseli majd Magyarországot. A berlini bajnokságon 38 ország 39 versenyzője méri össze tudását.

Világéletedben az volt a vágyad, hogy színes italokat keverj az éjszakában?

Abszolút nem, színésznek készültem, aztán végül mégis a BGF-en kötöttem ki. Innen már egyenes volt az út a koktélok felé.

Indulhattál volna a kávék vagy a borok irányába is. Miért a koktélt választottad?

Az évfolyamtársaimmal egyszer elmentünk egy bárba, és teljesen elvarázsolt a hely hangulata, lenyűgözött, ahogyan a srácok a pult mögött dolgoztak. Másnap beiratkoztam egy mixertanfolyamra.

Egy jó bartender nemcsak az italokhoz ért, azt is tudnia kell, hogyan csavarja az ujjai köré a közönséget. Majdnem olyan, mint a színpadon…

Igen, a pult mögött és a versenyeken kiélhetem a szereplési vágyamat, de versenyezni azért is jó, mert olyankor látom, mennyit érek, hol tartanak a többiek.

Az egyik legrangosabb klasszikus világversenyre indulsz hamarosan. Mi a legfontosabb, amit tudnod kell?

Annál nincs fontosabb, mint hogy egy versenyző felkészült legyen. Ha másodpercre pontosan tudod, mit fogsz csinálni, mit fogsz mondani, akkor nem jössz zavarba és nem követsz el hibákat.

Ezen a versenyen az ital íze számít, vagy inkább az, amit mondasz?

Az ital megjelenése, illata, íze a legfontosabb, de az sem mindegy, hogyan tartjuk a kapcsolatot a közönséggel. Mindig megírom előre a szöveget, de nem ragaszkodom hozzá makacsul, tükör előtt gyakorolom, és időnként előadom a menyasszonyomnak. Zsófi nagyon hálás közönség, de még jobb, ha valaki józan kritikával segít.

A nyertes italodban, a Sin Limitesben egzotikus fűszert, kardamomot használtál. Ez gyakori alkotóelem nálad?

Nem kifejezetten. Már régóta kacérkodom vele, és örültem, amikor kiderült, hogy illik az elképzelt italomhoz. Egyébként nincsenek kedvenc ízeim, örök kísérletező vagyok.

A verseny május 23-25. között zajlik Berlinben. Ki finanszírozza a részvételedet?

A nemzetközi részvételt a Bacardí támogatja, személy szerint Lapu Gabriellától rengeteg segítséget kapunk. Ő a mi „anyukánk”.

Milyen segítséget kapsz a felkészülésben?

A Bacardi Magyarország több bemutatkozási lehetőséget is szervezett, voltunk bárokban Franciaországban, Lengyelországban és Ausztriában, mert az a legfontosabb, hogy közönség előtt gyakoroljunk.

Hogyan született meg a Sin Limites?

Én valahogy mindig „csajos” italokat keverek, de ebben nincs semmi meglepő, ugyanis a menyasszonyom a múzsám. Ez a koktél lényegében egy klasszikus, a Daiquiri újragondolása, csak van benne néhány olyan összetevő, amitől több dimenzióssá válik az ital. Sőt még a végén is van egy csavar, mert a pohár szélét vaníliasóval vonom be, így emelem ki még inkább az ízeket.

Sin Limites azt jelenti, határok nélkül. Mit jelent számodra az italod neve?

Azt a pillanatot, amikor valami, amire nagyon vágytál, a tiéd lesz. Akkor tényleg azt érzed, hogy nincsenek korlátok, nincsenek határok, hogy repülsz. Mindenkinek őszintén kívánom, hogy sok ilyen pillanata legyen az életben, és utána koccintson egy pohár Sin Limites koktéllal.

***

Kemény ellenfelekre számítok

Lukács Roland, a Diplomático World Tournament versenyzője

Lukacs Roland_Diplomatico_NyertesA világhírű venezuelai rummárka harmadik alkalommal rendezi meg a Diplomático World Tournament elnevezésű nemzetközi versenysorozatát. A magyar bajnokságot Lukács Roland, a Boutiq’bar vezető bartendere nyerte, így ő képviseli hazánkat áprilisban a verseny venezuelai fordulóján, és reméljük, hogy ott lesz júniusban Londonban is, a tizenkét döntős között.

Az egyetemen geográfiát tanultál, mégis koktélokat keversz Budapest egyik legmenőbb bárjában. Hogy csöppentél ebben a világba?

Még az egyetemi évek előtt dolgoztam egy underground szórakozóhelyen, először pincérként, aztán a pultban. Annyira megszerettem ezt a munkát, hogy szögre akasztottam a diplomámat, és keverni kezdtem a koktélokat az éjszakában.

Mióta tartod magad bartendernek?

A Boutiqu’bar, ahol dolgozom, 2008 szeptemberében nyílt, de a társammal, Nagy Zoltánnal már két évvel korábban együtt dolgoztunk. Nagyjából a nyitás körüli időkben éreztem azt, hogy elég magabiztosan rázom a shakert, és megvan a megfelelő háttértudásom is, de a tanulást máig sem hagytam abba. Ez egy innovatív, nagyon gyorsan fejlődő szakma, aki megáll, lemarad.

Miért kezdtél versenyezni?

Nem vagyok versenyzőalkat, sokáig csak másokat készítettem fel a megmérettetésekre, de a Diplomático nagyon rokonszenves cég számomra, és egy venezuelai útért az ember sok mindenre képes, nem igaz?

Mi kellett a nevezéshez?

Minden versenyen mások a szabályok. Itt egy ital receptjét kérték az előre megadott paraméterek szerint, és csatolni kellett a bemutatkozó videót, amiben elmondtam, hogy miért éppen ezt az italt kevertem. A nevezési anyagot az anyacég kapja, és ők döntik el a receptek és a videó alapján, hogy ki mutathatja be az italát személyesen is az országos bajnokságon.

Mi volt az italod koncepciója?

Venezuelát szerettem volna megfogalmazni. A koktélban a rum, a kávé, a csokoládé, a gyümölcsök és a latinos temperamentum egyaránt szerepet játszik.

Könnyű volt?

Nagyon nehéz volt. Egy héttel a leadás előtt találtam meg a kulcsot hozzá, addig csak próbálkoztam, de sosem voltam vele elégedett.

A hazai versenyre egy másik itallal is készültél, és azt viszed most magaddal Venezuelába. Annak az elkészítésekor mi inspirált?

A Diplomático kiemelten figyel a környezetvédelemre, ami számomra nagyon fontos, ezért ez az ital teljes egészében az ökológiai szemlélet jegyében készült, olyan alapanyagokat használtam fel benne, amiket mások a műszak végén kidobnának.

Például?

Citrusok, fűszernövények, menta, bazsalikom, uborka, és még sok minden más. Ezekből készítettem egy fúziót, amit utána visszaszűrtem, és az így kapott vizet szódaként kevertem az italhoz. Nagyon szép, harmonikus koktél, nem olyan harsány, mint az első, inkább a finomságaival hódít.

Hogyan zajlik a venezuelai verseny?

Régiókra bontva versenyzünk, a negyven résztvevő három turnusban lép majd színre. Én a litván, az orosz, a román és a ciprusi indulóval fogok megmérkőzni. Ahhoz, hogy bejussak a londoni döntőbe, csoportelsőként kell végeznem. Hogy van-e erre esély, megjósolhatatlan. Kemény ellenfelekre számítok.

*** 

A feleségem a legjobb tréner

Horváth Máté, az A.S.I. Contest of the Best Sommelier of Europe and Africa 2017 versenyzője

Vidéki srác, Verőcén töltötte a gyerekkorát. Érettségi után Angliába költözött, és miközben műanyag alkatrészeket szerelt össze egy gyárban, rádöbbent, hogy mindennél jobban érdekli az ételek és az italok világa. Megtanult angolul, konkrét célokkal tért haza, és egy tanfolyam elvégzése után pincérként kezdett a budapesti Fausto’s-ban. Az idén ő fogja képviselni Magyarországot a sommelier Európa-bajnokságon.

Hogyan váltál pincérből sommelier-vé?

Valójában a Mák Bistro avatott azzá. Három éve itt dolgozom, és nincs olyan pillanat, amikor nem szeretem ezt a munkát.

Hol szerezted meg a tudást?

Elvégeztem egy középfokú WSET tanfolyamot, hogy elsajátítsam a borok kóstolásának, jellemzésének szabályait, megtanuljam a szükséges kifejezéseket, de alapvetően nem hiszek az iskolákban. Ha megvannak az alapok, olvasni kell és utazni, járni a borvidékeket, beszélgetni a borászokkal, és kóstolni, kóstolni minden áldott nap.

Ez meglehetősen időigényes elfoglaltság. Hogyan bírja a családod?

Szerencsére elég jól, mert a feleségem is sommelier, egy kóstolón ismerkedtünk meg, úgyhogy bennünket valóban a bor hozott össze.

Az eddigi sommelier versenyeken mindig ott voltál a közönség soraiban, de soha nem indultál. Most miért szántad rá magad, hogy részt vegyél a Magyar Sommelier Club idei versenyén?

Úgy éreztem, most már tudok annyit, hogy nagy égés biztosan nem lesz, és vonzott a nemzetközi verseny lehetősége. Kiváló kollégákkal versenyezhettem együtt, és még mindig alig hiszem el, hogy előttük végeztem.

Milyenek voltak a feladatok?

Délelőtt elmélet, délután gyakorlat. Több olyan feladatot is kaptunk, amit naponta végzünk, hiszen a Mákban is nyitunk pezsgőt, dekantálunk bort, de azért más, ha mindezt időre kell elvégezni, szakértő szemek kereszttüzében. Nem könnyű a hibás borlap javítása sem, és a vakkóstolás is alaposan feladta a leckét, de szerintem a meglepetés feladat volt a legizgalmasabb.

Az mi volt?

Az első percben kivetítettek öt bort. Memorizálás után a következő négy percben kóstolási sorrendbe kellett őket rakni, és mindegyik mellé ételt ajánlani – mindezt úgy, hogy semmit sem írhattunk le. Azt hiszem, ezt a feladatot sikerült igazán magabiztosan teljesítenem, az sem kizárt, hogy ezzel nyertem meg a versenyt.

Az Európa-bajnokságot május 8-13. között rendezik Bécsben. Hogyan készülsz?

Igyekszem bővíteni a lexikális tudásomat, és annyit kóstolni, amennyit csak tudok. Beszéltem néhány olyan kollégával, aki volt már nemzetközi versenyen, és mindenki azt mondta, hogy tegyek meg mindent, de fussak neki az esélytelenek nyugalmával. Nagyon sok pótolnivalónk van még, és ez tény, ennek semmi köze a képességeimhez.

Ki segíti a felkészülésedet?

Hivatalosan senki, magamtól készülök, és hálás vagyok a Máknak, hogy partner ebben. A legjobb tréner a feleségem, aki támogat mindenben és nagyon sokat segít.

Ha tehetnéd, kinek a tudását kérnéd kölcsön egy napra?

Ha mind a fejemben lenne, amit Komoróczki Anna és Fiáth Attila tud a borokról, ha kölcsönvehetném Varga Norbert kollégám eleganciáját, és Tüü Péter kicsit bohém lazaságát, azt hiszem, több eséllyel indulnék, de így is meg fogok tenni mindent, ígérem!

***

Versenyezni jó móka

Tüü Péter, 2017 magyar sommelier bajnoka

Mozdulatai elegánsak, tudása megalapozott, magyarul is, angolul is szellemesen társalog. Tüü Péter, az Arany Kaviár Étterem munkatársa 2017 magyar sommelier bajnoka.

Mivel foglalkoztál, mielőtt sommelier lettél?

Idegenforgalmi és vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem Győrben, ahol a szakmai tárgyakat németül tanultuk. Az angolszász kultúra is nagyon érdekelt, a Veszprémi Egyetem angol nyelv és irodalom szakán szereztem diplomát, és utána évekig fordítóként és tolmácsként dolgoztam.

Miért hagytál fel vele?

Szakszövegek és szerződések között teltek a napjaim, egy idő után már nem okozott túl sok örömöt ez a munka. Vettem egy nagy levegőt, és kimentem Svájcba pincérnek.

Az már izgalmasabb volt?

Sokkal. Valódi, hús-vér emberekkel beszélgethettem az általam kedvelt nyelveken, és végre jobban megismerhettem a borok világát.

Hogyan képezted magad?

Elvégeztem a WSET középfokú kurzusát, és attól kezdve már nem pincérként, hanem sommelier-ként dolgozhattam. Aztán letettem a Master Sommelier iskola certified fokozatú vizsgáját, így megszereztem a hivatalos képesítést is a munkához.

Több mint három évig éltél Svájcban. Mi hozott haza?

Nem is tudom. Talán ezt hívják honvágynak. Igazán soha nem tudtam gyökeret verni ott.

Amint megmelegedtél itthon, azonnal jelentkeztél a Magyar Sommelier Szövetség versenyére, ahol a harmadik helyet sikerült megszerezned, az ideit viszont meg is nyerted. Többet tudtál, mint tavaly?

Tavaly még nem volt rutinom, ezért harcban álltam a percekkel. Ebből okulva most sokat gyakoroltam, és figyeltem, hogy ne csússzak ki az időből. Emellett a lexikális tudásomat is igyekeztem bővíteni, amit kifejezetten élveztem, mert szeretek tanulni. Nem volt könnyű verseny, de végig azt éreztem, hogy jó formában vagyok.

Szerinted mikor jó egy sommelier?

Ha jókedvű és hiteles. De ugyanilyen fontos a jó fellépés, a határozottság is. Egy sommelier akkor végzi jól a munkáját, ha elvezeti a vendéget a megfelelő borhoz, de a döntést már a vendég hozza meg.

Az Arany Kaviár ételválaszték szempontjából eléggé különleges hely. Mi adja a szépségét és a nehézségét a munkádnak?

Nagy kihívás egy hagyományos orosz receptekre épülő menüsort csak magyar borokkal végigkísérni, és óriási sikerélmény, ha a vendég megdicséri a választásodat.

Most jönnek a dolgos hétköznapok, és egy év múlva újra a verseny. Elindulsz?

Azt hiszem, de jó lenne, ha jövőre többen eljönnének a kollégák közül. Versenyezni nagyon jó móka, de az is fontos, hogy frissen tartsuk a tudásunkat.

 

Szabó Edit