Immár hivatalosan is bizonyítást nyert, hogy az első borok a mai Grúzia területén készültek, és a technológia innen indult el világhódító útjára.

A grúz borkészítők szövetsége még 2013-ban határozta el, hogy tudományos eszközökkel is bebizonyítja: országuk jogosan viseli a „bor bölcsője” elnevezést, hiszen először itt honosították meg a szőlőt, itt készítették az első bort és Grúzia mezőgazdasága is hosszú történelemmel rendelkezik. A kormány által támogatott kezdeményezésben grúz és nemzetközi tudósok egyaránt részt vettek, és eredményéről november közepén számolt be az Amerikai Tudományos Akadémia elismert folyóirata, a PNAS. Az  „A déli Kaukázus korai neolit bora Grúziában” című cikk szerint a mostanában Grúzia területén talált régészeti leleteken végzett széleskörű vizsgálatok szerint az ország akkori lakói i.e. 6000-5800 között már ismerték a borkészítést.

A biomolekuláris vizsgálatok ugyanis kimutatták a Marneuli régióban nemrégen talált agyagedények maradványain a borban megtalálható savak – borkősav, almasav, citromsav és borostyánkősav – jelenlétét, ami egyértelműen a vitis viniferára, vagyis a bortermő szőlőre utal. Az ősnövénytani vizsgálatok szerint ebben a régióban a szőlő már elterjedt volt az i.e. 6. évezredben, és a milánói egyetem tudósai szerint az éghajlat is megfelelő volt akkoriban a növény termesztéséhez. Az izraeli Weisman Intézet pedig szénizotópos kormeghatározással bizonyította be, hogy a leletek 8000 évesek, vagyis 600-1000 évvel régebbiek, mint a korábban legősibbnek hitt, az iráni Zagros hegységben talált minták. A kutatásban grúz, amerikai, francia, olasz, kanadai, dán és izraeli tudósok egyaránt részt vettek.

A grúz borok tradicionális agyagedényben, vagyis kvevriben történő készítését pedig már az UNESCO is elismerte, hiszen a módszer világörökségi védettséget élvez.