Még a francia konyha és kultúra legelhivatottabb szerelmesei sem mernének olyan komplex élményről álmodni, amelyre alig néhány hónapja lehet „jegyet váltani” Párizsban, s máris hatalmas népszerűségnek örvend: egy guruló étterembusz panorámás ablakaiból csodálhatjuk meg a francia főváros nevezetességeit, válogatott ínyencfalatok társaságában.
Pezsgős ráhangolódás
Épphogy elkezd sötétedni, de az impozáns fekete emeletes busz már ott áll az Etoile-nál, s várja az érkező vendégeket, hogy tágas helyet kínáljon a fehér abrosszal terített asztaloknál. A földszint a sofőr és a kétfős kiszolgáló személyzet birodalma, de itt kapott helyet a tálaló, a mosdó és a ruhatár is. Az emeletre felérve máris fölénk tornyosul, szinte bekopog az üvegtetőn a Diadalív, s ahogy elfoglaljuk kényelmes helyeinket az ablakok mellett, kellemes francia dallam csendül fel. Eldurran a Jacquart brute pezsgő dugója, koccint az asztaltársaság, kigurul a busz a Trocadero irányába, s elkezdődik a két és félórás hedonista városnézés. A terített asztalon ott az ígéretes menüsor, de ha kinyitjuk az étlapot, fotós útvonaltérképpé alakul, s máris követhetjük, merre haladunk, milyen látványosságra készüljünk fel. Míg első fogásunk, a vékonyra szeletelt füstölt marhahús gesztenyekrémmel és metélőhagymás öntettel megérkezik, egy úgynevezett audiótollal gyorsan meg tudjuk hallgatni, mit kell tudnunk a soron következő látnivalóról. Csak rá kell helyeznünk a tollat a fotóra, s a „guide” a kívánt nyelven mesél a nevezetességről.
Érzékszerveink felébresztése
A hideg előételhez jólesnek a száraz pezsgő utolsó kortyai, de rövidesen fényképezőgépünkhöz kapunk, hiszen máris az „öreg hölgy” – ahogy a párizsiak világhírű Eiffel-tornyukat nevezik – pózol az ablakunk előtt, s észre sem vesszük, hogy asztalunkon újabb fogás tűnt föl: ízletes Szent Jakab–kagyló fantázia, fehéren-feketén, Jin–Jang szimbólumot formázva tányérunkon. Mellé már töltik is a 2013-as évjáratú Chablis Cuvée Florane-t. Az „öreg hölgy” közben nem tágít, sőt másik oldalát is megmutatja nekünk a Mars–mező felől, ahol buszunk is hosszabb pihenőt tart, türelmesen várva, hogy a finom falatok mellett a szemünket is kényeztessük.
Az első kortyok és falatok utáni kezdődő bódultságunkat a harmadik fogás – gombás tésztával körített tengeri sügér – oly mértékben fokozza, hogy eufórikus hangulatunkban már-már incselkedünk a külvilággal: poharunkat megemeljük az egyre közelebb kerülő Invalidusok temploma előtt, mely 1840 óta őrzi Napóleon hamvait, aranyozott barokk-klasszicista kupolája ékszerdobozként világít a párizsi estében. De még a kinti járókelők felé is koccintunk, akik ámulatukban önkéntelenül is ránk integetnek. A Bustronome fantázianévre hallgató, 15 km-es sebességgel guruló éttermünket nem lehet ugyanis nem észrevenni, s azt a fajta luxust sem, amivel a vendéget kényezteti.
Az útvonal
Má
r át is haladtunk a Szajnán átívelő díszes III. Sándor cár hídon, s épp a belle epoque és a jugendstil két gyönygszeme, a Grand Palais és kisebb testvére, a Petit Palais áll sorfalat méltóságot parancsoló, elegáns guruló éttermünknek. Ezután sorra jönnek a további csodák: Concorde tér, Madeleine, Opera Garnier, Louvre, melyekhez igazán fenséges ízeket remélünk. Érkezik is hamarosan vacsoránk csúcspontjaként a negyedik tétel: rosé kacsamell, cékla trikolorral, borsmártásban, mellé gyönyörű színben pompázó, 2011-es évjáratú vörösbort, Château Les Hautes Graves Montagne Saint Emiliont töltenek.
A Louvre üvegpiramisánál szintén tart a sofőr egy kis hatásszünetet, hadd érjenek jól össze az ízek a fényárban úszó épületegyüttes látványával, majd a Conciergerie vaskos történelmi falai előtt elhaladva csoroghatunk tovább a Notre Dame felé. A Párizs fő nevezetességeit magában foglaló útvonalra egyébként 19 emblematikus látnivalót fűztek fel, s a végállomás megegyezik a kiindulóponttal. Mi pedig hamarosan elérkezünk utunk és fejedelmi vacsoránk utolsó harmadába: madársalátával és különféle magokkal friss juhsajthabot tesznek elénk.
A huszadik attrakció
Gasztronómiai kalandunk utolsó felvonása egy 
különleges desszert, amolyan „pattogós csokivarázs”, amely szinte ugyanabban a pillanatban kezd „tűzijátékba” nyelvünk és szájpadlásunk között, amikor a százezernyi égővel felszerelt Eiffel-torony – mely újra előtűnik a Musée d’Orsay épületét magunk mögött hagyva – megkezdi óránkénti extra csillogását: néhány percig ő is mintha szikrákat szórna. Nem is lehetne a pazar vacsorának stílusosabb befejezése: vidám járókelők, bámészkodó turistacsoportok tekintetében fürdőzve lassan közeledünk a Champs-Elysées-n a Diadalív felé, s utunk végére ráébredünk, hogy kivilágított mozgó járgányunkban mi magunk vagyunk a különleges városnézés huszadik látnivalója. Párizs új attrakciója egy életre a szívünkbe férkőzött.
Étterembusz – tények és számok
A Bustronome két-, illetve négyfős asztalainál összesen 38 vendég tud kényelmesen helyet foglalni. A szolgáltatást naponta kétszer (délben és 18.45-kor) lehet igénybe venni, a nappali városnézéshez rövidebb, négyfogásos ebédet szolgálnak fel hozzá pezsgő nélkül, gyermekmenü pedig külön rendelhető. A kéthavonta változó menüsort a séf, Vincent Thiessé az évszakoknak megfelelő, s a francia konyhára jellemző termékekből állítja össze, az előre elkészített fogásokat a busz tálalójában már csak díszíteni és melegíteni szükséges. A különleges szolgáltatás ára 65-125 euro közt mozog attól függően, napszaktól és italsortól függően. Komfortérzetünket növeli, hogy az audioguide mellé ingyenes wifi is jár, a közösségiháló-függők szelfijei így perceken belül posztolhatók. A nem mindennapi városnézést egyelőre többen veszik igénybe üzleti találkozók céljából, de a tulajdonosok tervei szerint hamarosan egy másik busz is kalauzolhat vendégeket a francia fővárosban, sőt a jövőben akár világhódító útra is indulhat.
Vajk Brigitta
A cikk a Vendéglátás magazin júniusi számában jelent meg. Előfizetés itt.
