Szerencsés az ember, ha Korfura veti a sors.
A növényzet buja, zöld, a dombokról, hegyekről szemet pihentető kilátás nyílik az ezernyi kékben csillogó tengerre, a homok puha, a víz hívogatóan kellemes, bármerre is indulunk, a hegyi szerpentinek melletti végtelen olívaligetekben békésen legelésző kecskékbe és birkákba botlunk.
Az éttermekből kiillanó grillezett feta, báránypörkölt és sült hal illata délben és este is hívogatóan szólít a kabócák sosem szűnő zenéje mellett. A korfuiak kedvesek és közvetlenek. A legzöldebb görög sziget hedonistáknak való, főként azoknak, akik szívesen kóstolnak a már ismert, görög konyhától egy csipetnyit eltérő ízeket.
A budapesttől repülővel csupán egy órányira fekvő szigeten tényleg tobzódhatunk a kulinaritásban. A korfui kissé különbözik a tipikusnak nevezett görög konyhától, hiszen elhelyezkedése és előnyös klímája miatt az évszázadok alatt számos nép foglalta el. A korfuiak amellett, hogy az étkezésben megtartották hagyományaikat, be is fogadták, sőt kombinálták sajátjaikkal az idegen kultúrák gasztronómiáját.
Sok helyről, sokfélét
A velencei uralom az olaszos jellegű tésztaféléket hozta ide, az oszmánok a török ízeket csempészték a konyhába, az orosz fennhatóságnak köszönhető a céklasaláta, amelyet ma előélteként tesznek az asztalra. Ám az étlapon ugyanúgy megtaláljuk a muszakát, a tzatzikit, a grillezett halakat, sült padlizsánt és zöldpaprikát, a bárány- vagy nyúlpörköltet. Két utóbbinál számíthatunk egy kis meglepetésre: első falatnál valószínűleg meglepően hathat a fahéj édeskés íze, ahogy számunkra váratlan ízhatást nyújt a szintén fahéjjal fűszerezett paradicsomos-húsos tészta is.
A megszállók mellett kellemesebb vendége is volt Korfunak: Sissi, aki a klímája és a jó levegője mellett annyira beleszeretett a sziget szépségébe, hogy 1889–91 között palotát építtetett, és hosszabb időket töltött itt. Erzsébet királyné Achilleionnak nevezte el az épületet a trójai háború hősének, Akhilleusznak a tiszteletére. Hogy a diétájáról és kisétkűségéről híres királyné mit evett Korfun, arról nem szólnak leírások, de mi semmiképp ne hagyjunk ki egy jó tengerparti tavernás ebédet a palotavizit előtt vagy után.
Mi van az étlapon?
Étteremben érdemes közösen rendelni több előételt, így mindenki kóstolhat (bárki is rendeli, a felszolgáló úgyis az asztal közepére teszi): citromos-olívaolajas grillezett gomba, grillezett feta, sült kalamári, padlizsánsaláta, tzatziki és pirítós. Az adagok kiadósak, kisebb étkűek akár egy előétellel is jóllaknak.
Az étlapon a főételek között megtaláljuk a pastitsadát, a paradicsomszósszal készített marha- vagy kakashús, amely a bárány- és nyúlpörkölthöz hasonlóan pikáns: fokhagyma, vöröshagyma, petrezselyem, olívaolaj, só, bors, köménymag és babérlevél mellett fahéjjal, szegfűszeggel ízesítik.
A fogásokat böngészve jó, ha tudjuk, hogy a souzoukakaia név paradicsomos húsgombócot takar, a melitzanosalata a padlizsánkrém neve, a spanakopita a töltött sós pite, a pastitsio darált húsos tészta, a stifado pedig pikáns fűszerezésű, hagymás hússzelet.
Korfui éttermek, amelyeket kipróbáltunk, és szívesen ajánlunk: Agios Gordiosban a Sebastian, Pelekasban a Jimmy’s, Spileoban a 75 Steps Taverna.
…és az éttermen kívül
A piacozást Korfun sem lehet kihagyni, igazi színkavalkádot adnak a szezonális friss zöldségek és gyümölcsök. A kofák különböző színű, nagyságú és ízesítésű olajbogyókat kínálnak; a választásban a döntést segíti, hogy vásárlás előtt mindet végig lehet kóstolni.
Halból a főváros halpiacán elképesztő a választék; a halak jó részét csak online fordítóval tudtuk beazonosítani. Az aznap hajnalban fogott halfélék mellett friss tintahalat, kagylót is kínálnak. Érdemes megkóstolni a grillezett tsipurát, amely nem más, mint a tengeri keszeg; aránylag kevés benne a szálka, húsa pedig zamatos és omlós. Ha magunk készítjük, a fűszerezést nem kell eltúlozni: az irdalás mentén elég beletenni sót, borsot, babérlevelet, és idényben a hegyi szerpentin mentén szedett oregánót. Merthogy szezonban az olívaligetek közelében vadon termő fűszernövényeket lépten-nyomon találhatunk; az oregánó mellett kakukkfüvet és zsályát is.
Finom a húsa a Krisztushalnak – görögül: Χριστοψαρο (Christopsaro), amit hívnak még Szent Péter halának vagy kakashalnak is. A lapos hal oldalain egy sötétebb foltot látunk. A mítosz szerint Jézus Krisztus kézbe vette, és ujjának nyoma örökre rajta maradt. Más népek legendájában úgy maradt fenn, hogy Szent Péter a kifogott hal szájában talált egy aranyérmét, így be tudta fizetni adóit, a sötét folt az ő ujjnyomainak emlékét őrzi.
A tavernást faggatam a halakról; az ő kedvence a lavraki, azaz a farkassügér, bár ára miatt csak ritkán eszi – 25 euró körül mozog egy kiló –, de szerinte az 5 eurós friss szardella, a gávros is mennyei grillezve.
A konyhán éppen grillezett polip készült, és látva érdeklődésemet, a tulajdonos a tengerparti taverna konyhájába invitált. A méretes polipot egy nagy fazékban először csillagánizzsal, szegfűborssal és ouzóval háromnegyed órát főzik, ezután vékonyra szelik, majd borssal, sóval, fokhagymával ízesítve olívaolajon grillezik. A főzés miatt a polip húsa egyáltalán nem marad rágós, az ouzó, a csillagánizs és a szegfűbors kombinációja izgalmas ízélményt ad.
Mi kerüljön a bőröndbe?
A turistáknak szánt üzletek tele vannak a kvumkvatból készült likőrrel és kandírozott édességgel. Azt hihetnénk, hogy tele a sziget kumkvat fákkal, pedig az apró, mandarinra emlékeztető gyümölcs nem őshonos, és nem is terem meg a szigeten. A francia megszállók hozták ide, akik Francia-Indokína gyarmatán szoktak rá a délkelet-ázsiai gyümölcsre. A korfuiak ma is importálják, és ebből készítik a narancsszínű likört, és a héjastól egészben cukrozott édességet.
Pár család olívaolaj-készítéssel foglalkozik, így Dafnisék is, akik világszínvonalú olajat készítenek, és olívatúrákat szerveznek. Először terepre visznek, megmutatják az akár több száz éves olívafákat, mesélnek a szüretről, majd a családi présházban bemutatják a régi és az új olajpréselési módszereket. Végül olívaolaj-kóstolásra invitálnak, ami már önmagában is érdekes, és kicsit hasonlít a borkóstolásra: először kezükben kell melegíteni a lefedett snapszos pohárban az olajat, majd megszaglászni, aztán önmagában megízlelni, végül friss kenyérrel és sajttal kóstolni.
A séta során az is kiderül, hogy nem egybefüggő olajligete van egy-egy családnak, hanem szigetszerte elszórva fák – valahol egy, valahol több. Ennek oka, hogy egy-egy olajfa pédául házassági hozomány gyanánt kerül a családba.
A túra és a kóstolás kihagyhatatlan a gasztronómia iránt rajongóknak. Valóban nem mindennapi, és feledhetetlen élmény.
edf
