Márciusi számunk tartalmából.

Az utolsó szívószál

Bolygónk jövője nem biztosított. Akát pesszimisták, akár optimisták vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mennyi ideje van hátra Földünknek, egy biztos: nem szipolyozhatjuk ki tovább büntetlenül.

Sajnos az élelmiszeripar, és a hozzá kapcsolódó iparágak mind nagyban felelőssé tehetők azokért a környezeti károkért, amelyek ma már mindennaposak a Földön. Az Egyesült Államokban az előállított élelmiszerek több, mint a fele felesleges, és a szemétbe kerül, de az értelmetlen mennyiségű pazarlás a világ más pontjain is teljesen mindennapos.

A zero waste, az újrahasznosítás, a fenntarthatóság és az összes ezekhez hasonló fogalom ma már nem szabadna, hogy úri huncutságnak tűnjön. A vendéglátásban szerte a világban, és szerencsére itthon is olyan folyamatok indultak el, amelyek bár megmenteni nem fogják a Földet, de lassítják az ijesztő pusztulást. A fent említett fogalmak kezdenek beépülni a gasztronómia minden szintjére, de persze még nagyon sok változásra van szükség.

A változás titka, hogy kicsiben kezdődik el, és mindenki azt teszi bele, amit az ő lehetőségei megengednek. Ennek az is feltétele, hogy megszabaduljunk bizonyos berögződésektől, csak azért, mert azokat szoktuk meg, és ha választanunk kell, tudjunk felelősen választani.

Ebben a lapszámban külön mellékletet szentelünk a fenntartható gasztronómiának. Bemutatunk néhány olyan pozitív példát, amely működik, és élhetőbbé teszi környezetünket. Hasznos tanácsokkal is szolgálunk, hogyan tehető egy vendéglátóhely környezetbarátabbá, akár a csúcsgasztronómiáról, akár a közétkeztetésről van szó… és bebizonyítjuk, hogy valóban minden szívószál számít!

Márciusi lapszámunk további tartalmából:

-Made in Hungary – presztizsvédjegy született csúcséttermi összefogással

-Izland, ahol a zero waste magától értetődő

-Interjú Pohner Ádámmal

-Trendspotting a KávéBár Bazáron

-Mindent a mangalicáról kezdőknek és haladóknak!