A világ gasztronómiája tartogat számunkra meglepetéseket, ami a tojásfogyasztási szokásokat illeti. Egy kis kitekintést téve találkozhatunk olyan népcsoportokkal, akik tányérján bizony nem a tyúktojás fordul meg a leggyakrabban, hanem a hangyáé, a csigáé vagy épp a krokodilé. Húsvét aprópóján következzen egy kis ünnepi tojáskörkép – néhány meglepetéssel, mint például a címképen szereplő spirálalakú cápatojással.
Noha itthon elsősorban a szárnyasok tojását fogyasztjuk – meg a halakét –, a világ számos pontján bizony teljesen mást jelent a tojásevés. Az Egyesült Államokban például a teknőstojás fogyasztása annyira elterjedtté vált, hogy egyes államokban már tilos az értékesítése és fogyasztása. Nicaraguában is keresett alapanyagnak számít, elsősorban levesek vagy saláták alapanyagaként használják fel. Bár a leírások alapján nyálkás és nem túl étvágygerjesztő tojásféle, Indonéziában, Mexikóban és Nicaraguában is szívesen fogyasztják afrodiziákum mivolta miatt – az ottani hit szerint fokozza a férfipotenciált.
Az Antarktiszon a korlátozott erőforrások miatt bizony nehéz helyzetbe kerülhetünk, ha omlettre vágyunk. Hacsak nincs a közelben néhány pingvin. A pingvintojás szintén fehérjékben és vitaminokban gazdag.
A krokodil sokak szemében egy vad, veszélyes hüllő, amelytől jobb távol maradni. Mások azonban inkább táplálékforrást látnak benne – legyen szó a húsukról, vagy épp a tojásukról. A krokodilok húsa és tojása valójában annyira népszerű Jamaicában és Ausztráliában, hogy veszély fenyegeti a fajt. A tojásokat megfőzik, és önmagában vagy más ételek alapanyagaként fogyasztják. Egy Fülöp-szigeteki étterem tulajdonosai krokodiltojásból készítettek fagylaltot. A jeges desszert krémesebb állagú lett a krokodiltojásnak köszönhetően – aminek 80%-a sárgája –, mintha tyúktojást használtak volna alapanyagként – állítja a hely tulajdonosa.
A krokodilok mellett ne feledkezzünk el az óceánok csúcsragadozójáról sem: a cápák nemcsak a húsukról és az uszonyukról híresek, hanem a tojásaikról is. A Maldív-szigeteken a nyelőcápa tojását fogyasztották előszeretettel, ami miatt korlátozni kellett a cápák horgászatát.
Cápatojás: nem a klasszikus tojásforma (forrás: 123rf)
És ha már az óceánokban járunk, tegyünk említést a polipokról is. A poliptojást, vagyis a polip ikráit nem úgy fogyasztják, ahogy elsőre gondoljuk. Az állatot egészben főzik meg, majd úgy eszik meg a testében lévő ikrákat. Egyes helyeken, például Japánban kiszedik a polip testéből az ikrát, és a szusi tetejét díszítik vele.
A hangyatojások különböző méretűek, a hangyák típusától, méretétől és származási helyétől függően. A thaiföldi vöröshangya tojásai nagyok, és állítólag enyhén savanykás ízűek; szívesen használják salátákban, curryben és omlettben, de akár önmagában is fogyasztható.
A következő furcsa alapanyag a csigatojás. A csigafogyasztás a római időkig nyúlik vissza, ahol – csakúgy, mint manapság – főzve szolgálták fel és ették meg. A csigatojás fogyasztása azonban viszonylag új trendnek számít, amely egyre népszerűbb. A csigatojás ízletes marhahússal vagy salátával tálalva, de szívesen használják szendvicsek alapanyagaként is. Franciaországban nagy a kereslet iránta.
Bizarr tojásgasztronómia
A balut egy tipikus street food Vietnámban és a Fülöp-szigeteken. A név egy fejlődő kacsaembriót takar, amelyet néhány nappal a tojás kikelése előtt elevenen megfőznek a tojása héjában. Hasonlóan furcsán hangozhat számunkra a „szűz fiúk tojása”, amely Kínában népszerű. Zhejiang tartományban az emberek előszeretettel fogyasztják ezeket a tojásokat. A tíz éves vagy annál fiatalabb fiúk egy vödörbe pisilnek, amit összegyűjtenek és ebben párolják a tojásokat. Innen kapta a „szűz fiúk tojása” elnevezést.
A Távol-Keleten pedig ott van a százéves kacsatojás, eleten yam kai yeow maa egy népszerű thaiföldi finomság; legfőbb alapanyaga a kacsatojás, amelyet tartósítanak. Az eljárásnak köszönhetően zselatinszerűvé és sötétbarnává válnak. Szintén tartósítási eljárásnak vetik alá az úgynevezett százéves tojásokat. A kacsa-, tyúk- vagy fürjtojásokat agyagban, hamuban, sóban és mészben tartósítják, mielőtt az asztalra kerülnének.
A nagytestű madarak közül a struccot és az emut érdemes megemlíteni. Mindkettő tojására nagy a kereslet, a héjuk kemény, vastag, nehéz feltörni. A strucctojás a legnagyobb, akár a két kilogrammos tömeget is elérheti. Az emu tojása átlagosan egy kilogramm, kékeszöld színű, és elsősorban Ausztráliában közkedvelt alapanyag. Mind a strucc-, mind pedig az emutojás itthon is több farmról beszerezhető.
A kacsatojásnak valamivel nagyobb a sárgája, mint a tyúkénak, keményebb a héja, viszont tovább marad friss, több zsírt és fehérjét is tartalmaz. A kacsatojáshoz hasonlít a libatojás, amely méretét tekintve kétszer akkora, mint a tyúktojás. Íze gazdagabb, fehérjetartalma magasabb, és szintén kemény héjjal büszkélkedhet. A pulykatojás szintén hasonló a kacsáéhoz, a sárgája és a fehérje is sűrűbb, ezért a belőle készült ételek krémesebbek.
Fürjtojás (forrás: Szende Gabriella)
Kedvelt alapanyag itthon is a fürjtojás, amely kicsi, barnás pöttyökkel tarkított tojásfajta, tápanyagtartalmát tekintve nagyon hasonlít a tyúktojáshoz. Persze ne feledkezzünk meg a gyöngytyúkról sem. Az állat tojása luxuscikknek számít. Szintén tovább marad friss, mint a tyúktojás, ami héjának köszönhető, ám épp ezért a tojás főzési ideje is hosszabb. A gyöngytyúk tojásához itthon könnyebb hozzájutni, mint a soron következő sirálytojáshoz – bár az utóbbi időben az erre irányuló kereslet is megnövekedett világszinten. A sirálytojás krémes jellege miatt jól használható süteményekhez.
