Az őszi Vendégltás Akadmémián sokat foglalkoztunk a kávéval, erről ITT olvashatnak. Szóba került azonban a némileg elhanyagoltabb, ám szintén nagyon fontos forró ital, a tea is. Íme a tanulságok. 

Ha a kávé esetében elmondható, hogy bőven van még fejlődési potenciál a hazai piacon, a teára ez még inkább igaz. Ugyanakkor ez azért is érdekes téma, mert itt nem jöttek a piacra nemzetközi franchise-ok take away poharakkal és sármos színészek kapszulákkal, vagyis a kávéval ellentétben senki nem mondta, hogy lehetne másképp is teázni. A teáról való átlagos tudásunk, vagyis az úgynevezett teakultúra pedig a gyerekcipőtől is messze jár még itthon, valójában elég nagy a káosz. Kezdve azzal, hogy a magyar terminusban mindent teának nevezünk, amit valamilyen növényből főznek, holott a tea kizárólag a teacserje főzete. Vagyis nem tea a gyógytea, nem tea a gyümölcstea, ellenben tea a fehér, a zöld, az oolong, a fekete és az érlelt teák. Ezek azonban nem fajták, hanem a feldolgozás (fermentáció) alapján megkülönböztetett tea típusok. Termőterület szerint pedig Kína, Japán, India, Sri Lanka vagy Tajvan különböző régióiból kerülnek a világpiacra teák. Ehhez képest itthon – akárcsak Európa-szerte – a brit teázási hagyományok honosodtak meg, így a fekete teák fogyasztása jellemző, amiket nagyrészt ctc technológiával állítanak elő.

Igaz, a zöld tea az egészségre gyakorolt hatásai miatt egyre népszerűbb, és a persze a gyümölcsfőzetek hódítanak az üzletek polcain. Ráadásul a tea hazánkban abszolút szezonális italnak számít, amit a tél közeledtével fogyasztunk, vagy ha betegek vagyunk, mézzel, citrommal…

Macera vagy tiszta haszon?

A fentiekből kiindulva érthető, hogy a vendéglátóhelyeken a tea fogyasztása meglehetősen marginális. Szakmabeliektől hangzott el, hogy jobb szeretik, ha a vendég nem kér teát, mert az olyan macerás… Holott a tea pont az a termék, ami az egyik legnagyobb haszonkulccsal értékesíthető felszolgálva, minimális eszközigénnyel bír, rengeteg ízvariációt ad, és alapanyagként is jól hasznosítható teakoktélok, jeges teák, smoothie-k esetében.

A hazai teapiacon is van számos jó nevű nemzetközi márka szálas és filteres választékkal, akikkel érdemes konzultálni, fejleszteni a kínálatot. Emellett pedig megjelentek azok a teakereskedők, akik csúcsminőségű artizán teákat forgalmaznak, és a teaházak új generációja a hagyományos kínai és japán teafogyasztást teszi elérhetővé, megismerhetővé.

Vagyis a kávéhoz hasonlóan a teapiacon is elindult egy fejlődés, vannak nagyon magas minőségű termékek, s alakul egy érdeklődő, tudatos fogyasztó réteg. Ugyanakkor a vendéglátóhelyeknek nem érdemes túlzásba esniük, célszerűbb lépésről lépésre haladni abban, hogy előbb a szakmai tudás épüljön, aztán jöhet a teákkal való kísérletezés.

Választék van bőven, a motiváció szükséges itt is, hogy a tea a pult mindkét oldalán élmény, és ne nyűg legyen.